Kicsit rnr-kicsit kántris alap (az utolsó verzénél egy pöppet EBM-re hajazó dobütem, ami külön odavág), jóféle társadalmi mondanivaló, kell több?
Itt tudjátok nézni-hallgatni.
Számomra így első hallgatás után mit is jelent a szövege?
Én irányítom az életem, a véleményem az álmaim és a gondolataim sajátjaim, ezeket ha akarnám, sem tudnám feladni. Mintha agykontroll-kazit hallgatnék, csak a szokásos dogmatikus, gépies, mondatok helyett kellemes rockzenére történik.
Ez a szöveg számomra arról szól, hogy nem számít, ha pofonröhögnek, akkor is kiállok magamért, a gondolataimért. Kiállni valami mellett csak úgy ajánlott, ha szeretjük, szeretni azt lehet, amit ismerünk (de nem fogom bemásolni most ide az erre vonatkozó idézetet, mert túl büszke vagyok ahhoz). Tehát ha ismerjük és szeretjük a gondolatainkat, megbékélünk önmagunkkal, "megyünk az úton, kezünkben a kormány", és valaki be akar nyúlni az ablakon, hogy félrerántsa a járművünket, hogy mi az árokban kössünk ki a tüdőnkbe fúródott kipufogóval, hogy a dalban hallható képet továbbvigyem, azellen védekezni kell. A leghatékonyabb védekezés az önbizalom. Ha tudjuk magunkról, hogy képesek vagyunk kitartani mindamellett, ami lelki részünkhöz tartozik, akkor egy laza mozdulattal kipenderíthetjük az életünket szabotálni kívánó seggfejet az út közepére a keselyűknek. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése