Mivel sokan nem ismernek eléggé, kicsit lelkiznék... Csak a "toszok rá, höhö, anyád a szóvicc!"- vonulatot ismerik, pedig a személyiségem jóval többsíkú annál.
A címben felsorolt érzelmek, tulajdonságok, tényezők, nevezzük, ahogy akarjuk, elég fontos részeim.
A büszkeségem elég erős. Oké, hogy néha tolok ilyen ön-és társadalomiróniákat, de ha komolyabb dolgokról van szó, akkor enyém a világ. A puszta létem egy eposz. És ez nem nagyképűség, mert nem ártok vele senkinek, nem mutatom magam többnek annál, ami vagyok. ÖNMAGAMRA vagyok büszke, arra, ami TÉNYLEGESEN vagyok.
A becsület... Soha a büdös életbe' nem fordult meg a fejemben, hogy másoknak, akik nekem nem ártottak, keresztbe tegyek. Mindig önmagam adtam, egyenes, őszinte voltam. És szándékomban áll ilyennek maradni, még élek.
Végül pedig hű vagyok önmagamhoz és a külvilághoz is. Baráthoz és ellenséghez egyaránt.
Nem kívánnék ezekről regényt írni, ugyanis nehéz leírni ezeket, ezek olyan dolgok, amiket magunkénak kell tudnunk, hogy megismerjük. Ez a témakör nem népdal, vagy herpesz, hogy szájról szájra terjedjen, akinek van becsülete, az érti, akinek nincs, az vagy szerez, vagy rothad haláláig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése