Melózni kéne, min t a Caterpillar! Reggel az olajszint-ellenőrzést (vérvételt), délután meg a biokarburátor (tüdő)-szűrést küzdtem le, 8:40-kor meg indul a járat, ami életem első melóhelyére gurít. Aludni kéne még, de már kialudtam magam délután. Igaz, hogy szezonmeló lesz, de a karácsonyi élelemszerző körútba is esetleg be tudok szállni, esetleg végre feltámasztom a laptopom. A ruháim kopottak, a dzsekim is úgy van összefércelve oldalt a varratnál.
A munka szabaddá tesz. Ez mekkora igazság, gyerekek! Nem túl szép célokra használt jelmondat volt, de a mai világban tökéletesen megállja a helyét. Ha kézhez kapom hónap végén a bérem, akkor azt arra verem el, amire akarom, mert én gályáztam érte. Megszabadít az anyagi függéstől a meló. Másrészt a szüleim előtt is bizonyítok, hogy nem potyára, élősködésre teremtettek. Oké, hogy az utóbbi kicsit erősnek hangzik egy "modern, felvilágosult, civilizált" társadalomban, de attól, hogy a társadalom "civilizálódik", az emberek még nem biztos. Civilizálódás alatt természetesen most a lelki elpuhulást értem, amikor mindenre ráfogják, hogy undorító barbár szokás, ami nem tűnik túl humánusnak.
Különben is, szükségem van egy kis életre nevelődésre! Oké, hogy lehetett volna diákmelót vállalni, de nekem a nyaraim a pihenésről szóltak, meg nem is igen volt pénzünk a közlekedést megoldani, elég volt a sulira kidobni egy valag zsét. Lehet, hogy megtérült volna, de csak hónap végén, de a hónap végéről a hónap elejére nem tudok visszadobni ötezreket, mivel nincs időgépem. Amég a suliban szoptam, addig úgy voltam, hogy dógozzon a tököm. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése