Julis megint szólt, hogy jövő héten csattanni kéne, én meg csak szentségelni tudok, mert le vagyunk gatyásodva szokás szerint, ráadásul tüdőturkászatra is mennem kell megint (remélem, találtak valamit, ami végre amandavekra vág, mert egyre ellenszenvesebb az élet), arra is hogy miből megyek be...?
Elkezdi, hogy akkor úgyis megyek be. Ja, megyek be, de más városba.
Találok egy értelmesebb embercsoportot, akikkel kölcsönösen elfogadjuk, megértjük és kedveljük egymást, de nem tudok velük személyesen kommunikálni. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy borg dolgozó, akit lekapcsolnak a kollektív tudatról, pedig nem vagyok autofóbiás, elviselem a magányt, sőt, szeretem is. Csak akkor nehéz, amikor az osztagom hasztalan könyörög, mert nem tudok bejutni hozzájuk. Az átlagemberek felőlem ott rohadhatnak meg, ahol vannak, de ők...
Átkozott falkaszellem!
Megint én érzem magam rosszul, pedig én tehetek az egészről a legkevésbé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése