Közérzet helyőrségesítése

Ugye az utóbbi pár napban minden balmák bevert, nincs munka, nincs pénz, meg a lelki béke hiánya, úgyhogy el kéne követni valamit... Mint az Outpost-ban a zombikat, úgy kell valami generátoreszközzel éleszteni a közérzetem is.
Ma Quake-eztem, kétszer vettem is, az utóbbinál mintha a mentális erőm kezdett volna éledezni... 

Tetszik a játék grafikája. Hiába "hangyásak" a falak, van valami abban a nyomasztó színösszeállításban, ami tetszik.

 

Most meg hallgattam egy kis Sado Sato-t, minél elvontabb a zene, annál jobb!

Elevent is hallgattam mostanában, de már nem érzem azt, mint régen, hiába szeretném. Nem azt mondom, hogy leállok az ilyesmi témákkal, mert az lehetetlenség, csak valahogy nincs meg az, ami akkor volt. Ahhoz mondjuk jó idő, meg a hordám is kéne. Már régebben is észrevettem, hogy őszi-téli időszakban inkább elektronikusabbakat hallgatok, amikor metálsoviniszta voltam, pl. több volt a Rammstein, mint az Ossian.  

A hangulatom is elektronikus... 

Ja, meg találtam régebbi zenéket a telefonomon, amikor még Sony Vágesz híján a minőség nem ment a hangulat rovására (Rigmumus, Dead Snow, Fél kézzel, Sabaton? Az atom!, hasonlók). A Rigmumus, jelentem, majdnem akkora ökörség, mint a Rozsomákos DAFEM. :-D Régen se mentem a szomszédba, ha ökörség kellett... Jól esett újra hallani... :-D Az 'Atomban meg azok az improvizált hülyeségek, hogy

"Ment a hűtlen nehéz fejjel,
Kezében egy zacskó tejjel.
Érzi, hálátlan a sorsa,
Magát összefossa..." ,

vagy

"...Nem bánt engemet,
Nyaljad ki a seggemet!",

esetleg

"Esik a hó, meg a dara,
Fázik a menyasszony fara.
Hogyha fázik, takarom,
Hogyha viszket, vakarom..."

Ááááhhh, kegyetlen! Most is kéne ilyen felettébb értelmeseket írni, hiszen tavaly is ez az időszak volt a kísérletezés kora. Talán helyre is billentene egy kis túlzásba vitt baromság. Az a baj, hogy nemigen tudok már olyan rigmust, vagy elborultságot, amiből ilyesmit ki lehetne hozni.