Néha vannak ilyen válaszkeresős időszakaim, amikor egy-egy gondolatomra, vagy érzésemre próbálok valami logikus választ keresni. Kisebb korom óta érdekel a "dekódolás", ugye azért érdeklődtem már óvodás koromban a betűk iránt is, hogy "dekódoljam" az újságokban, könyvekben látottakat.
De az elmúlt pár évben egy sokkal misztikusabb kódrendszerre bukkantam: az elmémre. Teljes mértékben meg akarom ismerni az elmém, a tudatom, a tudatalattim, mindent. Bár nagyjából ki tudok igazodni magamon, ismerem a szimbólumrendszerem, de teljes mértékben ismerni akarom magam, hogy ne csak üres szólam legyen, hogy "elfogadtam minden gondolatom és érzésem", mert elfogadni csak azt tudom, amit ismerek. Az elme olyan, mint egy gép, amihez nem adtak használati utasítást, úgyhogy magunknak kell kitapasztalnunk a működését, hogy használni tudjuk, sőt, hogy a használat örömet okozzon (ne csak egy nemszeretem-munka legyen a gondolkodás, hanem olyan, mint amerikai rockernek egy chopper-túra a hatvanvalahányas úton a naplementében).
Az ember a legtöbb dologtól azért fél (vagy azért gyűlöli őket), mert nem ismeri. Oké, az ilyen tériszony, agorafóbia, meg hasonló szépségek nem ilyenek, de...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése