Na, a fárasztás megvolt a "keménymag-falon", meg az ökörködés egy haverral és egy rokonnal a civil falon így estére, közben bömböl a zene, jelenleg Macbeth. Amúgy találtam egy jó kis dallamos viking-blacket is, az Obscurity-t, ők sem széklettel gurigáznak, pedig aztán a "vödörbehörgős" cuccokat nemigen preferálom.
Most olyan hangulatom van, hogy akár a vödörbehörgés is gyühet, feltéve, ha érthető, ha még olyan nyelven is tolják, amit megértek, az mégjobb. Az energiarothadás hangulata...
Ha már egész délután a Hegh'bat-on koncentráltam, valami értelmet kell keresni az életemnek, hogy a Hegh (halál) előtag feledésbe merüljön a batlh (becsület) mellől.
Pedig reggel milyen bátor voltam...! Tegnap megnéztem este mégis azt az elborultságot, reggel vertem a mellem, hogy én, az őszinteség bajnoka bevallom, hogy miket meg nem nézek. Délután meg bevágott a krach ezzel a közbelezde-témával. Én utálom magam gyávának, gyengének és tehetetlennek érezni. Délután viszont a gyávaság elöntötte az elmém. Tudom, hogy sokaknak az ilyesmi nem jelent semmit, mert a kapitalizmus kiölt belőlük mindennemű érzelmet, de én eléggé szétkattanok, ha megbomlik a lelki egység, amit a barmokon kívül még az ilyen negatív érzelmek (félelem, tehetetlenség) is kitűnő pontossággal előidézhet.
Terelem az energiákat egész este, de gyenge és lassú folyamat ez... Saját fóbiámból adódó gyávaság miatti halálvágy- biztosíték: 1:0
Hiába bömböl most a Gladiator a Macbeth-től, hogy "...hideg tekintetek félelem nélkül...."
Az emberek rendszerében egy selejtes embertestben aztán van esélye a léleknek... Aztán még olyan luxuscikkeket siratok, mint a bátorság...
Mindegy, próbálok talpra állni.
De nem megy... Úgy érzem magam, mintha valami kivégzőosztag előtt kínlódnék, de a fegyver mindkét végén én vagyok. :-/
Mindig én próbáltam lelket ordítani, vagy -hülyülni a barátaimba, de most magamra vagyok utalva, mert csak én tudom, mi képes rám hatni (a Hegh'bat-on kívül).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése