Na, elkiabáltam a szombat-dolgot... :-/ Julis törölte magát, de annyit se mondott előtte, hogy bükkmakk.
Pont rá akartam írni, hogy akkor hogy lesz, erre nincs meg a profilja.
Ugye neki van a legjobb koordinátor-képessége, meg a legnagyobb szája a csapatból, ha őt nem tudom elérni, akkor ugrik az egész. :-/
A jó szervezői képességek mellé azonban nagyfokú érzékenység is párosult, lehet felhúzta magát valaki miatt, azt' azért törölte magát. Én mindig próbáltam lelket ordítani, vagy -ökörködni belé, ha agykukit kapott. Tegnap is voltak gondjai, én megpróbáltam mindent, hogy dőljön le bedugott füllel, nyugodjon meg, legalább egy barátja tanácsára, de úgy néz ki, erősebb a duzzogása, mint a kitartása.
Pedig rám kellett volna hallgatnia. Ismerjük egymást annyira, hogy megbízzon bennem. Esőben, fagyban, dögmelegben, mindig bementem, amikor hívott, amikor pasigondok voltak, én voltam az első, aki ott toporgott a Rábánál, meg hívta őket, hogy "hol a tökömbe' vagytok má', megjön a nyugdíjam, mire ideértek, pedig én lassabban sétálok!" Sokmindent megértünk... Valami tajtékzó, részeg hiperpigmentált elől "menekültünk" tavaly év végén, mert az eső elől behúzódtunk egy ilyen kapualj-szerűségbe, az a majomember meg odapofátlankodott (hót' idegen volt amúgy a fazon), azt' elkezdte szegény Julist taperolni meg provokáló kérdésekkel zaklatni. Én meg kilöktem a fejét szerencsétlen haver öléből, és még ő volt felháborodva, hogy ránkküldi a karácsonyi bódék közt strázsáló rendőröket, mert milyen agresszívak meg gárdistanácik vagyunk. :-D
És igen, itt kell hagynia engem, a Rózsikát, a Mariskát, meg a többi ismerősét, hogy véletlenül se tudjuk tartani a kapcsolatot. Oké, hogy arra lenne a telefon, de pénz nélkül a hajamra kenhetem a telefont.
Na, gondoltam, ráírok a Marisra, hogy segítsen szervezni, ugye másodszakmások, a suliban össze vannak nőve. Mondjuk így kínszenvedés lesz... Megvárni, hogy olvassa, megvárni, hogy választ kapjon, megvárni, hogy visszaírjon...
Én meg, ha nem kapok pontosan meghatározott célt és időt, maradok itthol a seggemen, azt' bömböltetem az ilyen helyzetekről íródott dalom, azt a "Régi eszméim lassan beveszik az elmém / E divatos világban már senki nem áll mellém"-himnuszt. Ha javul a hangulatom, akkor meg azt az elborult Friedhof-számot, amire annyira ráfüggtem.
Vicc az egész, ha egy emberen felhúzza magát, az összes barátját bünteti. Nekem is szoktak agykuki napjaim lenni, én is szoktam "duzzogni", de próbálom kontrollálni magam, hogy ne a kollektívám szívja meg. És ezt nem nagyképűségből mondom, hogy "ha törölném magam, akkor ők nem látnának engem", hanem azért, mert én nem látnám őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése