Elkezdtem szedni a Brigantikat. Néztem alatta a kommenteket, a széljobberek "hányadék amcsi-zs... film!" böfögését a kulturáltabb réteg "jót röhögtem az ostoba jobbosok kommentjén!" riposztja követte.
Az tény, hogy nem a világtörténelem legjobb filmje (mert azt úgy hívják, hogy Sabi' koncertfelvétel, hehe), de szórakoztató, néhol humoros alkotás lett. Azok közül, akik kritizálják, sokan nem látják a lényeget, ugyanis attól, hogy az amcsik szemszögéből mutatják be a FIKTÍV történetet, még az amcsik a "rosszarcok". Megskalpolnak, szétvernek, ólommal megszórnak mindent, ami mozog, azt is, ami csak reszket. Ez hol "megint az amcsik a hősök"-effektus, bakker?! Egy hős majd hobbiszinten skalpolgat, meg hentel, nem?
:-D
De ebből is látszik, hogy a jó film az, amelyiket a legtöbb kritikaéri. Ami felkavarja az állóvizet (főleg azoknál, akik nem értik a lényeget), de van egy kis mögöttes üzenete is, bár az üzenet nem létfontosságú. A lényeg, hogy kijön a készítők egyéni művészete, nem olyan tömegnyomort gyártanak, amit mindenki szeret, hanem valami alternatívat. A Szerb filmet -ami az egyik személyes kedvencem- is szidták, mint a Bokrost, mert "túl durva". Hát mit vártak egy exploitationtől ezek az önjelölt kritikusok, tüllszoknyás angyalkákat felhőkön ugrálva? XD
A film olyan, mint a festészet. Lehet erőltetve tömegcikket produkálni, de abban semmi egyéni nem lesz. Sokaknak csak annyit jelent az egyéni alkotás, hogy akkor, ha az ismertebb festők (kubisták, fóvok, dadaisták, egyebek) realistán dolgoztak volna, akkor rövidebb lenne a művtöri-anyag, oszt' jónapot.
Lehet, nagyképűnek fogok tűnni (megint), mert szerintem intelligensebbek azok, akik egyedit alkotnak (ami lehet bármennyire elborult és szürreális), és azok a fogyasztók is, akik inkább az alternatív műveket szeretik. Engem ki lehetne kergetni a Föld légkörén túlra egy tömeggyártott "romantikus vígjátékkal", de pl. a Szerb filmet kiválónak találom. A következtetést mindenki levonja a saját agyával, egyedien.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése