Mindig ez van, ha belémkötnek. Még én érzem azt, hogy egy utolsó unter féreg vagyok és pusztulnom kell.
Nem akarok megfelelni senkinek, csak azt akarom, hogy végre akadjanak le rólam, hagyjanak élni. Oké, hogy aki a sarokra áll, azt meghágják, aki az internetre merészkedik, azt meg betámadják, de az vesse rám az első követ, akinek ártottam!
"Üdvözlet a valóságban...!" -mondá Till Lindemann.
Valóság, mi? Jó vicc!
Ilyen valóság nekem nem kell.
Az a baj, hogy meglehetősen átgondolatlan, logikátlan és gyáva módszerekkel próbálnak meg ellehetetleníteni, amivel nem érnek el semmit, csak azt, hogy pár napig rosszul érzem magam, mert tehetetlen vagyok. Felelősnek érzem magam azért, hogy ennyi értetlen hülye él ebben az országban, de nincs lehetőségem megsemmisíteni őket. Mit őket...Azokat! És erre rá fognak menni az ésszel felszerelt ismerőseimmel való kapcsolataim is. Velük is egyre butább leszek, mert a sok embertestű féreg szépen lassan kiöli belőlem még a maradék bizalmat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése