2013. december 1., vasárnap

Megint kezdődik...

Tavaly Cipő, később a Bakterházból a főszereplő, most meg egy Halálos iramban-szereplő testét hagyta el a lélek.

És megint elkezdődött az, ami tavaly, az eltúlzott részvétnyilvánítás. Félreértés ne essék, nem az elhunytakat szapulom, hanem a sok buta mű-rajongót. Amikor Cipő meghalt, hetekig Republicot bőgettek a csajok a műhelyben telefonról, amikor befenyített a diri szórakoztató elektronika-ügyben (én meg szoptam egy szaktanárit, mert szünetben felraktam tölteni az MP4-em... MP5-öt kellett volna betölteni, azt' megkóstoltatni a csövét pár emberkével ott a suliban). Na, ugye hetekig repült a 16 tonnás bálna a 67-es út felett, de amég élt és virult az énekes, addig torony magasból ignorálták.

Ha a tévé bemondaná az én halálhírem, akkor engem is szeretne mindenki, még az ellenségeim is? Az összehányt "zenéimet" bömböltetnék gyakorlaton hetekig? Esetleg megtehetném, hogy pusztán heccből a Deutschland über alles bömböljön emberes kakaón a temetésemen és senkit nem állítanának elő miatta?
Akkor már vágom is fel az ereimet, hol a késem? :-D

Röhej, hogy ÉL az ember egy darabig, de csak a halála után becsülik meg (azt is csak azért, mert bemondták a Reggeliben meg a Mokkában)!

Ami a másik dolog: naponta halnak meg emberek. Civilek, fegyveresek, gazdagok, szegények, bunkók, jóarcok, a halál nem válogat. Lehet, én vagyok az érzéketlen meg az igénytelen...

Meg ez a sztároknak csontig nyalás, civileknek meg "hú, te, fölrúgom azt a kis ringyót, le se esik!"-hozzáállás. A saját embertársát, a hótátlagos civilt megfojtaná egy slukk hidrogén-cianiddal, de a sztár, meg a celeb, az mindenek felett áll. Oké, én is lenyalom pár ember talpáról a vízhólyagot, mert vannak olyan emberek is, akiket kedvelek, de őket most is kedvelem, amég élnek, és ezt az érzelmet nem a Retek Klub unalmas sztárműsorai generálták.

Emberek, az életnek mindig halál a vége. Nem elég sztárokkal kapcsolatban álszenteskedni, játszani a kedves-aranyos rajongót, a közvetlen környezetünkben élőkkel is jó kapcsolatot kell kialakítani, diplomatikusan megoldani az olyan ügyeket, amiket a többség csak anyázással és hajtépéssel tudna, és ezt a hozzáállást terjeszteni. Szerintem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése