Mivel megint a kornyikálhatnék kerülget, de nincs ihletem írni, a régi szövegeimet böngésztem. Találtam egyet még májusról, akkoriban minden volt: suli, ami egyszerre volt agyfrászkombó és barát-lelőhely (a barátok által ökörségre, fárasztó humorra való hajlam), ihlet, minden.
A szöveg egy sci-fi történetet dolgoz fel, mely rendhagyó módon nem a Roddenberry-féle világ, de még csak nem is a fizikai munkát végző familiárisan hiperpigmentáltak, sőt, nem is egy párhuzamos univerzum antisabatonista Mo'nIQ-ja. :-D A szöveg annyi fárasztó kifejezést tartalmaz, hogy a fejem fogtam olvasás közben, mint Picard, valamint helyenként obszcén utalásokat is tartalmaz, amin természetesen vigyorogtam, mint a fakutya.
Soha nem tudtam megfelelni a földi nőstény-arculatnak... Rühelltem a rózsaszínt, a popzenét, a sztárokat. Kiskoromban sem babáztam. Az öltözködési stílusom is eltér a sémától, a számból meg kilóg a kapanyél... Mondjuk jó elkorcsosultan néznék ki valami mélyen dekoltált, haskilógatós pólóban, alul-fölül folynék ki belőle. Meg kisminkelve... Úgy meg olyan lennék, mint egy bohócot kereszteznének egy buldoggal. Még iskolai ünnepélyeken is hülyén éreztem magam díszmagyarban, valahogy nem éreztem magam biztonságban a "vértem" nélkül. Na, mintha nem lennék így is elég nőietlen, még fel is vállalom, hogy nem vetem meg az obszcén humort. Beteg állat vagyok, már a Senzo'45-ös posztban is említettem. Az emésztési folyamatok és a szaporodás (azaz a fingás/fosás/brunyálás/rókázás és a töcskölés) témaköre számomra nem tabu. Nem fogok a ghe'thor kénköves lángjai közt, Fek'Ihr korbácsa alatt elkárhozni, mert kétpofára röhögök egy olyan viccen, amit viccesnek találok. A mai világban már mindenki átműttetheti magát hímből nősténnyé, nőstényből hímmé, 12 éves gyereket már legálisan lehet döngetni, a sok menőjenő kilógatja a seggét a gatyából még télen is, de egy vaginával rendelkező élőlény nem érdeklődhet a disznóviccek iránt, mert az perverz dolog!
Aztán még én vagyok elküldve a nagyképű, skizofrén anyámba, mert hangoztatni merészelem az emberektől való elkülönülésem, és azt, hogy anélkül is képes vagyok boldogan élni, hogy a tömegemberek kedvéért elfojtanám az őszinteségem.
Na, vissza a szöveg témaköréhez... Akkor még tudtam fárasztó lenni. Mondjuk a Herby-féle fikarap-pályaművemben is lettek érdekes sorok, hogy "Ettől a Kispál is elBORZad", meg hasonlók, de mostanában haldoklás van. Talán azért, mert rég nem láttam a bajtársaimat, akik mellett merek hülye lenni, néha még rá is kontráznak valami mégnagyobb baromságot. oké, egyedül is merek hülye lenni, de nem annyira, mint velük. Ott megoszlik a felelősség. :-DDD Na, amég tudtam velük találkozni, meg sűrűbben futottam össze a győri rokonokkal is, pörögtem, mint a ganészóró, ontottam a sok ökörséget... Mondjuk szombaton, ha minden jól megy, tartani fogunk egy kis csapat(le)építést, csak még a konkrét alakulótér és az idő nincs lezsírozva (szokás szerint), ahányan vagyunk, annyifelé akarunk dzsemborizni... :-D Nekem személy szerint a jól bevált Rába-part felelne meg, csomószor csesztük ott a rezet, konzervatív állat vagyok, nem akarok máshova menni... Mondjuk oda közel van a rokonok tanyája is, ahova estére be tudok térni, szóval minden szempontból tökéletes. Ez nem csak egy "csöcskenőcs, rég láttalak, mi van veled, ájulj el"-találkozó lesz, hanem jó alkalom lesz feltölteni a baromság-akkut is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése