Ma rászántam magam egy szintén eléggé lehúzott film megtekintésére. Ez a Zombie Lake, azaz a Zombik tava volt. Igaz, kicsit vontatottra sikerült, túl sok benne a művészinek tűnő "ambientkedés" (azaz a környezet mutatása némi zajjal, beszéd és cselekvés nélkül, ami kissé idegölő), de nekem kifejezetten tetszett. Sok olyan mű volt már a filmek történelmében, amit az egész világ lehurrogott, én mégis szerettem, ez is olyan.
Már elég sok hasonló történetű filmet láttam, exploitationt, sci-fi-vígjátékot, horrort, egy volt, ami nem kifejezetten nyerte el a tetszésem, a 25. Reich.
Na, de vissza a tó partjára!
A történet röviden: a grandiózus csajbunyó alatt egy francia faluban egy káposztafogyasztó ráhajt egy csigazabáló nénire. Miközben szaporodásbiológia-órát tartanak, a néni átruházza nyakláncát a bácsira. A nő meghal, de születik egy kislánya.
A bácsi is meghal, ugyanis társaival együtt a partizánok leszedik őket, majd a holttesteket bevágják a tóba (ahol feltámadnak és molesztálgatják a falu lakóit). Egy szép napon érkezik a faluba egy riporternyanya, aki a polgármestert faggatja a tó történetéről. Itt derül ki ugye, hogy a régi gyermekjátékot, a kenderzsuppot mutatták be a partizánok a holttestekkel. Na, közben pár diáklányt is berántanak a víz alá kedvenc hősi halált halt, majd újra feléledt fricceink. A polgármester ekkor lép akcióba, hív két rendőrt, de hamar találkoznak az őseikkel ők is.
Eközben az apa betántorog ilyen "én részegen"-léptekkel a kislányhoz. Csodával határos módon a kislány nemhogy meg sem ijed, egyenesen örül annak, hogy zöld arcú, dülledt szemű, tántorgó nácizombik mászkálnak be a szobájába. :-D Az apa meglátja a lány polcán az anyjáról készült képet, majd egy romantikus jelenet keretei közt visszaadja neki a nyakláncot. Érdekes módon tetszett ez a jelenet, bár érzéketlen, lélektelen állat vagyok... :-D
A lány lepacsizott az apjával. Ilyet még életemben nem láttam. Egy horrorszerű filmben sem láttam olyat, hogy egy ember önszántából lepacsizzon a gonosszal, az ellenséggel. És nekem már hiányzott egy ilyen film. (A legtöbb filmben, tudniillik, a gonosznak szurkolok és a valóságban sem túl jó a viszonyom az emberekkel, úgyhogy ez a jelenet szerintem kiváló). Na, caflatnak az utcán, amikor betámadják őket az apa bajtársai. Az apa elkezd ilyen lassú, darabos mozdulatokkal dulakodni az egyikkel. Nekem a TOSepizódok harcjelenetei ugrottak be erről, mint amikor Kirk és a Gorn egymásnak ugranak. Ez az asszociáció méginkább erősítette az érzelmi kötődést a filmhez. A végén a lány egy vödör vérrel (mert mint kiderült, ezek vért esznek) becsalogatja az apukát és kollégáit egy épületbe, ahol a falubeliek megpörkölik szegénykéket. Kedvenc cigijük a PallMall, meggyújtják egy kis napalmmal. :-D
Kicsit fura volt, hogy a szörnyes-zombis dolgokat némi romantikával ötvözték, meg a művészi "ambientkedést" a torokátharapós jelenetekkel, de szórakoztató és szép film lett. Legalábbis szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése