Hallgattam néhány Ska-P-dalt, és filozófiai jellegű gondolataim ébredtek. Tudom, f@szagyerek vagyok aztán én is, hogy Ska-P-t is hallgatok néha (aki ismeri a szövegvilágukat, meg engem, annak leesik, hogy mé' mondom ezt), de igyekszem a saját skatulyám oldalát is szétrúgni. A punk részemet is el kell látnom néha.
:-D Martial EBM meg balos ska, tudok élni... :-D
Na, a Welcoma to hell-t hallgattam, ami elméletileg egy ártatlanul halálra ítélt fazon utolsó napjáról szól, akkor vágott pofon képletesen a felismerés vasökle, hogy akinek eléghatalma és pénze van, akár ölhet is, következmények nélkül. Az ember eredetileg nem másik emberek legyilkolására lett programozva, mert az élet jó is tud lenni (feltéve, ha nem a bányászbéka segge partját látjuk, ha felnézünk az égre), és életet elvenni taplóság. A probléma az, hogy mindenhol (még a természeti népeknél is) van egy rangsor, a vezetők pedig bevédik magukat pár harcossal, vagy a modern országokban testőrökkel, mint amilyenek a politikusok seggszerű feje fölé esernyőt tartanak egy esetleges tojászápor során. A vezetők be vannak tojva. Ahol megölhetik a vezetőket a nép tagjai, vagy ahol a vezető seggnyalói/harcosai ölhetnek is akár, az nekem kicsit fura.
A másik dolog a kivégzés. Részben egyetértek vele, de csak akkor, ha bizonyított, hogy a gyanúsított ölt (sitten rohasztani egy gyilkost, államkasszából etetni...?). Ha nincs rábizonyítva, vagy rá van bizonyítva egy kisebb ügy, mittudomén, bolti lopás, nem öletném meg.
Akinek elég hatalma van, meg pénze, annak mindenhez van joga. Mondjuk kíváncsi lennék, milyen lenne az ország, ha én vezetném és végre nekem lenne jogom mindenhez, sőt, élhetnék is a jogaimmal... :-D Bár arra is akadt példa, hogy valaki az egyik rendszerben vezetővolt,a következőben már bitófán lógott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése