2013. december 28., szombat

Mindenki mindenki ellen

Az internetet, jelentem, elfoglalta az ellenség. Próbáltam visszavonulást színlelni (nemlistázottba vágtam a videókat), de a pofájuk mérete már-már lekörözte a bécsi kaput.

Persze, megint ők a hősök, én meg az undorító féreg... Hát mi van itten, kéremszépen, modern kori Anna Frank-történet?! Üldözik azt, akinek csak annyi bűne van, hogy gördülékenyen és balhémentesen kíván videónaplót vezetni.

Magyarellenes tetűnek fogtok tartani, de a magyarok többsége nem érett a kommunikációra, ezért nem képesek rá normális hangnemben. Pedig aztán a kommunikáció az ősember egyik első "találmánya" volt: vészjelzések, munkaerő összehangolása, sőt, más világokkal is kapcsolatba léptek. És a magyar még ehhez, a legprimitívebb "trükkhöz" is fejletlen.

Ég a pofám, mert ilyenek közé kellett születnem, de legfőképpen azért, mert még nem sikerült annyira szétinnom az idegrendszerem, hogy a legkisebb bunkóskodástól agyvérzést kapjak, azt' megdögöljek, MERT MÁR UTÁLOM AZ ÉLETEM. AZ ÉLET KÍN.

Persze, egyszerűbb lenne, ha kidühöngeném magam, vérben forgó szemekkel, üvöltve küldenék el mindenkit a jó fotelforradalmár romulán anyjába, de az nem old meg semmit. A magyarok, ha másban nem is, bunkóskodásban világelsők. Ahogy egy kabaréban hallottam:"Ahol huszár van, ott háború is van." Ahová ez a szerencsétlen nép beteszi a lábát, ott balhé lesz.

Mindenki mindenki ellen...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése