...Amikor még pajzán gondolat sem voltam apámék fejében.
Néztem pár Markos-Nádas-féle agymenést, még kb. a '80-90-es évekből, szerintem a hatodik szomszéd is felriadt álmából, olyat visítottam. M ég nálam is fárasztóbbak... Olyan fárasztóak, hogy nyugágy kéne hozzájuk. :-D A népdal-paródiájuknál, amikor valamelyik megszólal, hogy "lekváros lúdtalpbetét", már homályosan láttam, úgy elborította az agyam a röhögőgörcs. Meg volt egy némesés jelenet, három határőr, az idegbeteg, a kielégítetlen és az aluszékony performansza. :-D Az idegbetegnek mindig fegyelmeznie kell a pinahiányos beosztottját, hogy a közönség előtt azért ne vigye el nagyon pajzán irányba a népmesét, az aluszékony meg állva bealszik, szólongatja az idegbeteg, nagynehezen fölriad, de nem tudja, hol tart, sőt, azt sem, hogy hol van épp... :-D Volt még egy estimese is, ha már a meséknél tartunk, az orosz és a magyar nyelv hasonlóságaiból születő abszurd humort bemutatólag. Aztán... Volt egy ilyen önvédelmi fegyveres témakör. Egy műsorvezető, egy szadista rendőr, egy kisebb arzenál... A célszerszámok hatását természetesen a műsorvezető szenvedi el, a végén kap egy kis ólmot az arcába.. Elkezdi a szadista rendőr: "Ezt a fegyvert 2.vh-s filmekben lehetett látni, pl. a jugoszláv "Kicsi, gyere velem aknát szedni!" című filmben..." Ugye, mer' volt régen az a nóta, asszem', a Kovács Katitól, hogy Kicsi, gyere velem rózsát szedni... :-D
Akik ilyen poénokat összehoztak, azok megfogadták a Rammstein tanácsát az Eifersucht-ból: Töte mich und iss mein Hirn! (Ölj meg és fald fel az agyam). Megöltek és megették az agyam. :-D Sajnos csak képletesen.
Oké, hogy találtak a műfajnak új nevet (stand up comedy), meg új arcokat, de számomra a régi viccesebb. Régen nem volt se netünk, se Comedy Centralunk (utóbbi most sincs, de nem is igen szorulunk rá), úgyhogy a meglévő csatornák műsoraiból volt lehetőség a hülyeség "tanulására".
Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a szilveszteri emlékfoszlányok, amikor ez a szoba, amiben most ülök, nem így nézett ki. Apám cuccai voltak berakosgatva, az ablakban rohadt egy ilyen kazettás-bakelites-hificucc, anyám benn nézett valami nyálat, mi meg apámmal kimenekültünk ide kabarét sasolni. Beeregettük a régi kutyánkat, a Görbét, mer' ugye szilveszterkor hadd ne szenvedjen a durrogástól a szerencsétlen állatja, én meg többet röhögtem a kutyán, mint a kabarén... :-D Érdekes módon Ektórét nemigen szokta zavarni a durrogás, simán horpaszt a kazánházban. :-DDD Amúgy a Görbének meg azért volt Görbe a neve (bár tőlem az is kapott mindenféle gúnynevet, volt minden, még énekes halott is), mert a farka úgy nézett ki, mintha el lett volna törve, ilyen szögletesen görbült, amikor csóválta, olyan volt, mint az ablaktörlő az autókon. :-DDD Szögletesen görbült... Ezt is jól megmondtam.
Fránya december, előhozza ezeket a régi emlékeimet, amikkel az a baj, hogy már tényleg csak emlékek maradnak. Feljönnek az emlékeim, amik arra ösztönöznek, hogy nézzek még ilyen oldscool elvontságokat, amiktől méginkább feljönnek az emlékek... Ördögi kör. Egész hónapban a múltban fogok élni, mint valami istenverte konzervatív, aki lenyomozta a felmenőit az őskorig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése