Eredeti terveim szerint ma néztem volna meg a Sabit, de ötödikén lesz a Joakim születésnapja, úgyhogy elhalasztom akkorra, mert én ilyen babonás állat vagyok... :-D Három napig rághatom a körmöm... XDD
Júúúj, amikor a vizsgára készültem Sabaton-megvonással...! Az ellenségeimnek sem kívánok akkora kínokat! :-D Ugye szokás szerint fütyültem tanulni, gondoltam, megfogadom, hogy a vizsganapok alatt jól kipangatom magam, mert véleményem szerint felpörögve jobban improvizál az ember, elvonási tünetektől meggyötörve jobbakat lehet "hazudni", legalább többet idegeskedek a tüneteken, mint a vizsgán. :-D Valamint azt is megfogadtam, hogy kettesre, vagy karcsira történő vizsgázás esetén soha a büdös életbe' nem hallgathatom az életet jelentő dalokat... Mondanom sem kell, ötös érdemjeggyel a bizony-hitványomban hagytam ott a Nagy Zöld Halálgyárat. Áíjj, szegény dirit úgy képenröhögtem! XDDD
Úgy volt, hogy az egyik csajjal ökörködtünk, amég be nem hívták a hordát a terembe, beléptünk, összenéztünk, belőlem meg kitört a röhögés. Talán a feszültség rossz kezelése is közrejátszhatott, mert már ott voltunk, már majdnem a kezünkben tartottuk a győzelmet jelentő kék anyaszomorítót... :-D Amúgy is ritkán mutatom ki az érzelmeim, csak röhögök, meg abszurdkodok folyamatosan, akkor meg minden kavargott a fejemben... Ha bukó van, akkor cumi van, legyünkmártúl, menjünkinni, tökömtele, húzzunkmár, adiriegyfűrer, kapjabeatanár, egyebek... :-D Az ivásból nem lett semmi, a haverok inkább olyanokkal mentek, akikkel én nem vagyok túl jóban, úgyhogy félúton leváltam róluk, azt' bementem nagyanyámékhoz, ahol apámék felvettek, azt' gó haza.
Amikor bekapcsoltam a zenét... Talán be is könnyeztem, de a libabőrös-hidegrázós tünetegyüttes mindenképp jelentkezett. Mint az aranylövés a drogosoknál, csak nem haltam bele. :-D
Engem csak zenével lehet ösztönözni, még így, a második X-hez közel is. Nálam ez a punk életfelfogás nem egy tinédzserkori divat, ilyenné formált az élet... Nem volt túl sok (mű)barátom, így a zenébe menekültem már hetedik-nyolcadik környékén is.
Ha depressziós voltam, vagy ha csak annak látszottam, ha problémám volt a világgal, bedugtam a fülem és hagytam a lelkem megfagyni. Lehet, hogy egy idomítható állat lettem, de én így érzem jól magam, ez hozta el nekem a szabadságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése