Humor, vagy gyalázat?

Többféle "vicckategória" létezik, pl. az abszurd az egyik kedvencem, jó, ha a magyarok a magyar nyelvet teljes mértékben kiaknázzák, ha vicceset akarnak mondani. Múltkor néztem egy "Banán, pumpa, kurbli" részt, amiben az Anti bácsi nevű karakter valami 5 percen keresztül a bélgázzal kapcsolatos szóvicceket eregetett. :-D Meg azok a régi udvarlós szövegek...! "Jól hallom, hogy zümmög a méhe?" :-D
Sokaknak talán fárasztó lehet, mert megdolgoztatja az elmét, hogy most akkor itt a méhről, mint a nő szervezetének eleméről, vagy mint rovarról van szó, hogy a méhes példát "elemezzem", de nekem valahogy nem okoz akkora problémát, hogy pejoratívan fárasztónak morogjam az ilyesmit.

Egy másik téma...
Ugye az ember nem csak szülni tud, a zümmögő méh száját befogni egy új élet csírájával, az ember halált is képes okozni. Voltak a történelemben olyan korok, amikor a halál okozása legális volt, sőt, az ellenség megsemmisítése parancsba volt adva. Ha arról a korszakról születik vicc (vagy hoznak fel egy régi viccet a témában), esetleg a korszak egyik legvitatottabb témájából űznek gúnyt, megy a fröcsögés, hogy nem vicces, sőt, beteges. Gyerekek, aki a holokauszttal viccel, azt Isten megbünteti, szüzen fog meghalni és a pokolban fog elégni! :-D

Értem én, hogy halállal, égő holttestekkel viccelni kicsit fura ennek az álszent országnak, de azért van különbség fekete/morbid humor és gyalázat közt. Ha elhúznám a belem a temetőbe, kiásnék pár csontot és azokkal ingerelném a csokilepte, betyárkörtés ánuszom mindenki szeme láttára, vagy levizelném/leüríteném a sírokat sorba', AZ gyalázat lenne.

Most jön az a tipikus védekező manőver, hogy "és ha az én családtagjaim halálával viccelnének?". A Földön valahogy mindenki rokona mindenkinek. Két magból nőtt ki a szömörcebokor hétmilliárd ága. A keresztényeknek is így tanítják, ugye Ádám és Éva (gyermekeik természetesen egymás közt szaporodtak, felettébb gusztusos) története. Tehát aki ennyire védi az áldozatot, az valahogy összeköthető a gyilkosokkal is. Lehet, hogy csak előemberi formában, de... Értitek? A másik dolog: akiket ismerek a családomból, akikkel tartom a kapcsolatot, még élnek. Egyszerű emberek, nem sztárok, nem politikusok, sz'al nem fenyegeti őket az a veszély, hogy egy vicclapban köt ki a halálhírük. Ha mégis beigazolódna, de a vicc jó lenne, talán még tetszene is. Ilyen téren nem vagyok finnyás. Aztán... Az ember nem csak a '40-es években pusztított, igaz, ma inkább áttértek a lelki tönkretételre, nem egy tini rúgta ki maga alól a sámlit, mert szétszekálták. Sőt, a pénzügyek! Az anyagi/gazdasági tönkretétel is elég rendesen dübörög. Tehát... Aki valamilyen  szinten szándékosan árt a másik embernek, az lényegében egy kisebb méretű "holokauszt" okozója. TEHÁT KUSS A NEVETEK, ha csak egy viccről van szó! XD

Lehet, elvetemült pszichopata állat vagyok, de nem érzek szégyent, vagy bűntudatot, miután szakadtam egy halállal, pusztítással kapcsolatos viccen. Különben is, a manapság a hamvasztás is elég divatos, ott is krematóriumot használnak. :-D Elégetik a hullát, hogy aztán valami kis edénykében/vázában/pókfosta kartondobozban díszelegjenek a szekrény tetején a maradványok. (Elnézést, ha kicsit durván fogalmaztam, de én már csak ilyen vagyok, egyszerű és nyers, mint a pergamenbőr).

Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, hogy szinte bármiről képes vagyok nyíltan és lazán beszélni, a legtöbb viccet viccesnek tartom, de nem fogok a tabuk rabjai előtt hajlongani, megtörni, mert engem ne lehetetlenítsenek el olyanok, akik korlátok közt élnek, hát a polgár pukkasztja a punkot?!