Jó színész vagyok, mi? A szín már megvan, csak az ész hiányzik... Tolom az orcátokba a komédiát meg az iróniát a puszta létemmel, miközben napi szinten rábukok a hosszú cicire.
Mer' biza rábukok! Főleg, mikor Fenrír-hangutánzó verseny van, tudjátok, üvöltés...
Nehéz egy fedél alatt élni valakivel, aki ha tudná, mi volt (ha volt) az a holokauszt, annak az elkövetését is az én számlámra írná.
Bezzeg a zene üvöltését elviselem, sőt, szeretem! Bár az velem üvölt, nem ellenem.
De én kussoljak, nyugodjak el a seggemen, nem a Klingon Birodalomban vagyunk, itt törvényellenes a vérontás... Pedig simán értelmezhetném csatakiáltásnak a folyamatos óbégatást...
Napi szinten (ok nélkül) szétüvöltött fejjel vigyorogjak mindenkire, mint a fakutya tejbetökkel a hóna alatt, úgyis gyün a helovín!
Tudom, húzzak el itthonról egy albérletbe, vegyek házat, sőt, Dubajban egy szigetet, ha élni akarok!
Manapság mindenre ez a megoldás... Normális viselkedés? Becsület? UGYAN! A "Blut und Ehre" korszaknak már hetven éve kakukk. :-D Már megint ironizálok, rohadt eget!
Azt' utána meg csodálkoznak, mint a biciklis postás, hogy nem merek emberek közé menni meg utálom a társaságot.
Elhúzhatnék kiszellőztetni a fejem... DE HOVA?! Az erdő is tele van emberekkel, mint a nemlétező tököm. Vadászok, zughorgászok, traktorosok, hulla-, vodka-és lőporszag árad...
Addig nem vagyok öreg a lázadáshoz, amég valaki üvölt velem. Na, megyek eret vágni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése