Na, kicsit lenyugodtam, úgyhogy megint a szokásos "kötekedés" jön.
Vannak ezek a meseipari kasszasikerek, ezek a fantasyk. Már pöcsösként is szétuntam magam az ilyesmin, amikor az első Harry Potter kijött.
Nem kötött le, hogy a hátulgombolós kölyök mormol valamit latinul, azt' varázsolgat. A 7-8 rész alatt felnőttek a szereplők, de a téma ugyanaz maradt, latin szókarate a gonosszal, meg némi látványelem. Számomra nem az határozza meg egy film értékét, hogy mennyi benne a látványelem, meg az animáció.
Gyűrűk ura, Narnia, Alkonyat, szuperhősös filmek (ide sorolom az utolsó két Trek-filmet is), meg az animációs cuccok szintén. Túlságosan mese kategória, meséhez képest meg túl nagy a visszhangjuk.
Szerintem az lehet a probléma, hogy az alaptörténetet, hogy a jó szétrúgja a gonosz valagát, már oda-vissza kivesézték, nincs új ötletük, de raknak bele pár tinit meg némi animációt, hogy a kicsiket ráfüggesszék.
Nem tudnak már újat, egyedit és jót kitalálni, bár a jó relatív.
Lehet, pszichopata vagyok, mert untat ez az agyonanimált, fantasy-s téma, de ezt dobta a gép, így vagyok összerakva.
Én két világ határán, a Frakk és a Beyblade közti idősíkban voltam kis pöcsös, kábeltévénk még abban az időben nem volt, úgyhogy azt szoktam meg, ami volt. Ami nincs, azt nem lehet megszokni, ez logikus. :-D
A mesékhez vén vagyok, a felnőttes (befásult) gondolkodáshoz meg fiatal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése