Nem igazán vonz az ezotéria, vagyis az, ahogy ma eladják, ha meglátom az energizálós cigányasszonyokat hajnali tíz körül a Retek klubon, legszívesebben hozzávágnám a távnyomót a tévéhez, de néha próbálok választ keresni a miértjeimre, mert meg akarom tanulni kezelni a lelkem. Amióta elkezdtem azt a "szennylapot" olvasni, mintha kicsit érdekelne ez a lélekidomítós-okkultkodós témakör, fene a belemet...
Van egy elméletem, miszerint ha valamiféle lelki sérülés ér minket (legyen az egy másik ember szándékos akadékoskodása, vagy a saját figyelmetlenségünk eredménye), a lélekenergiáink szétszóródnak, ezért idegesek leszünk, és rosszul érezhetjük magunkat. Mint amikor a hangyabolyt egy kiürülőfélben lévő rovarirtóval akarjuk fújni, bespricceljük a levegőt a hangyák közé, azok meg szétszóródnak. Ugye akkor érezzük jól magunkat, ha egy kupacon van az összes energia, könnyebb átcsoportosítani, összeterelt energiával talán nem is leszünk annyira fáradtak, könnyebben meg tudunk mozdulni.
A barátaimnak mostanában azt tanácsolom, ha rosszul érzik magukat lelkileg, hogy valamivel, amire tudnak koncentrálni (kedvenc film, zene, bármi), tereljék össze az energiáikat. Ha valamit szeretünk, ugye a szeretet minden bizonnyal a lélekből jön, amit ezek az energiák alkotnak, azzal úgy állíthatjuk csatasorba a szétzüllött energiafoszlányokat, mint mágnessel a vasreszeléket. Összekapja és megerősíti az egész társaságot.
Talán ezért vagyok sokkal vidámabb, mint a baráti köröm, kevesebb időt töltök emberek (potenciális támadók) közt, és sokkal többet "mágnesezem a lelkem". Nem mondom, hogy enyém a világ, mert néha én is "kapok belőle", mármint ellenséges lövedékekből, akár valami internetes gyáva mocsadék köt belém, akár családi Fenrír-hangutánzó verseny van (azaz kórusban történő ordítás), de akár a barátaim lelki megingása is veszélyeztetheti a saját lelkem összhangját.
Most pl. egyikük kiírta, hogy összetört valami emléke és rosszul érzi magát, tökre kivan. Nézelődtem közben a neten, hogy kijött-e már a Dead Snow 2., vagy van-e már trailere. Figyeljétek meg a címét: DEAD SNOW (halott hó)! Kérdezem a csajt, hogy mégis mi tört el, erre mondja, hogy a hógömbje. Ez most vagy egy nagyon eltalált véletlen, vagy ennyire rákapcsolódtam a havercsaj gondolataira. Kicsit kirázott a hideg...
Nem vagyok egy tipikus őrmester-dizájnú létforma, de mostanában próbálok energiát adni a depresszív állománynak (a baráti kör ironikus megnevezése). Elkezdődött a suli, most mindenki maga alatt van. Én meg próbálom lenyugtatni, vagy épp lelkesíteni őket és átadni az összeterelés tudását. Ha csak annyival, hogy valami vicceset válaszolok nekik, vagy esetleg rákontrázok a tipikus "engem mindenki utál, nem kellek a világnak, meg kell döglenem!" gondolatra, de próbálok hozzájárulni, hogy összeszedjék magukat. Nem szeretem, ha a világ megpróbálja ellenük fordítani az érzelmeiket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése