2013. október 13., vasárnap

It's dead, Jim!

Tolom fel a fülest a nyakamon hordott második seggemre, erre csak a balos szól. Nézem a zsinórt, nincs megtörve-szakítva, a dugó is tövig benn a kommunikátorba'... Pedig tegnap még működött... Kihúzom, bedugom, átnézem, ráfújok, mindent csinálok vele, de hasztalan, mint az ellenállás.

Na, mondom, király! Amandavekra vágtam a legjobb barátom a nagy büdös semmivel... Mert ugye egy zenefüggőnek a füles olyan, mint egy 100-as élet valami FPS-ben, amikor csak 3 életünk van, de űberbrutális csapatokkal jön az ellen.

Amit tudni kell róla, hogy a bal fülemre nem hallok túl jól... Megpróbáltam fordítva felrakni a haldoklót, de úgy meg elállt a fülemtől. A régi standard fülesemnek is megmurdelt az egyik fele, de az élő részét bármelyik hallójáratomban alkalmazhatom, csak kicsit több kakaót kell rá tolni, mert csak egy irányból adja a dózist. Lehet az lesz, hogy előbolhászom, azt' hallgatom arról. Igaz, kínszenvedés lesz, hogy max kakaón is csak szuttyog, de ez van.

Három hónapot bírt ki ez a kedves-aranyos füles, azt' kakukk... Állítólag Panasonic gyártmány, de azt bárki rányomhatja.

 Nem tudom, milyen energiavámpír vagyok, de nálam elég sűrűn pusztulnak a fülesek... Annó, a W200i-mnél mondjuk rosszabb volt! Havonta mentek szét a füleseim, hol a dugónál, hol a fülrésznél pattant szét a zsinór, vagy a fülrész ugrott ketté... Az a probléma ezzel a telefonnal, hogy nem minden fülessel van jóban, sz'al ha valahol, mittudomén, kínaiba' tudnék venni 2-300-ért fülest, lehet, beleverhetném a redőim, mert toszna működni.

Oké, hogy zenére MP3-letoló való, de azokkal meg az a probléma, hogy elég ganaj az aksijuk. (Kaptam is annó suck-tanárit, mert istenverte hazaáruló módjára tölteni merészeltem szünetben a lejátszóm, amikor nem volt telefonom). A másik dolog: mi a sokat emlegetettért hordjak magammal egy fél MediaMarkt-raktárkészletet, ha megyek valahova? Ha irodista lennék, lenne még 1-2 csipogóm is, teljesen olyan lennék, mint egy borg dolgozó: egyik zsebbe' telefon, másikba' MP3/4, gatyámon lógna a csipogó, nyakamra csavarva az irodai vonalas kommunikációs eszköz kunkori zsinege, kezem az egéren... :-DDD

Telefon nélkül is tudtam élni...
Márciusban, amikor a laptopot lerántottam, megkíséreltem mobilos FB-n megkeresni Pitbullékat (a tökig érő havas időszakban majdnem úgy volt, hogy nem jönnek Győrbe a hó miatt, aztán kiderült, hogy megpróbálják, eljönnek és letolják a bulit, ahogy kell, az volt a régi énekes egyik utolsó koncertje), ugye az örömhírt el akartam mondani, hirtelen felugrottam, elakadtam a töltőben és lerántottam a gépet. Akkoriban egy Samsungom volt, még szerencsére nem az "okos" fajtából, csak egy szimpla taperolós kijelzővel ellátott kombó. Ahogy bekapcsoltam, nem akarta érzékelni a jelenlétem, huszonötször újraindítottam, kivettem az aksit, babráltam, semmi. Nem tudtam bejutni, mert ugye a PIN(A)-kódomat sem a szentlélek írja be. Na, mondom, most mi a frász lesz? Az lett, hogy a bal karomra kronométert csatoltam, hogy mégis tudjam, hányat kongat, a függőséget pedig lejátszóval próbáltam leküzdeni. Telefonon akkor úgysem kellettem senkinek, nem vártam munkaügyben hívást, mert ugye még suli volt. Ballagásra összekapartak anyámék némi zsét, azt' el tudtak látni egy Sunyi Erekció gyártmányú droidos-wifis gépezettel, használtan hozzá tudtak jutni elég olcsón, azóta elég szépen bevált. Azon nézem a Youtube-ot, mert a gépen szaggat, azon hallgatok zenét, azzal csinálom a pofázásokat meg a gémpléjt vlogügyben. Szeretem az SE-ket. A legelső jól működő kommunikátorom is SE volt... A W200i, amit említettem. Hajajj, azon néztem tizedikben minden este Treket meg Zűrhajót, vagy Fanboys-t a koleszban... Még előttem van a háttérkép is, amit abban az időben használtam... Egy ilyen bordós árnyalatú kép Worfról, kezében egy Bat'leth-tel. :-D Mai napig ő a kedvenc karakterem. Klingon létére kicsit túl-fegyelmezett, de ettől olyan aranyos. *-* :-D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése