Gyáva vagyok.
Egy paranoid roncs. Ahogy bekapcsolom a gépet, elkezdek azon fosni, hogy ma épp hány porbafingó takonygörcs hiszi azt, hogy vicces a másikat cseszegetni. Én csak élni akartam, mivel a civil életem eléggé eltolták, gondoltam, élek kicsit online is. De már ott se lehet.
Ezt utálom. Paranoiás hányadékká redukálnak egy klingont, akiknél a gyávaság halálos bűn. Egy hang mindig azt mondja, hogy fel kell állni, oda kell vágni nekik.
Mint Worf a fogolytáborban... Alig állt a lábán, hagyta volna, hogy az őr megölje, de nem adta fel... Az őr látta a szemében a bátorságot, az élniakarást és inkább magát ölte meg (vagy ölette meg a Vortával, nem t'om, régen láttam azt a részt). Még azokban a kegyetlen, lélektelen, drogfüggő gyilkológépekben is van annyi gerinc, hogy tisztelik a bátrabbat.
De már egyre nehezebb. A végén tényleg elhiszem, hogy egy gyáva tetű vagyok... Most is attól rettegek, hogy mi lesz, ha félreértelmezik a klipet, azt' elkezdik a sárkavarást. Lesz az, hogy "nem csak ronda, még perverz is"...
RÖHEJ. Gyáva és ostoba emberek törnek meg egy klingont, a bátorság, a büszkeség és a szabadság megszállottját... Ha lenne egy ragadozóm, bemérném az ilyeneket, azt' megvilágosítanám a férgeit pár fotontorpedóval. De mivel ez a valóság... "Csak akkor nemesebb a lélek, ha tűri..."
Szegény Rózsi... Osztályelső volt, beszólogattak neki, mégis doga előtt tőle kérték kölcsön a füzetet puskát másolni, ő meg hagyta, hogy kihasználják, előbb szabadul. Becsülöm a türelmét és a kedvességét...
Nekem bezzeg gyengék a maradék idegeim is... Mert rohadtul nem akarok ellenség lenni. Fosok attól, hogy enyém az ellenség-szerep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése