2013. szeptember 11., szerda

Életem és vérem egy jó melóért!

Na, ma is elment egy adag pénz, meg idő. Voltunk ilyen emberkereskedőknél bérmunkás cégnél. Volt egy ottani nő, azt elküldték egy másik településre, anyámnak azt mondták, nem venné fel a gyár, nekem meg azt mondták, hogy pénteken rámbúgatnak, azt' levajazzuk. Holnap megin' túrázhatunk... Irány a munkaügyis kacsaúsztató, ahol csak hápogást hallani... :-D

Nincs tőkém, csak tököm, de az tele. :-D Hiába röhögök, ez van. Se technikailag, se kulturálisan nem tudok fejlődni. Pedig néha úgy összecsődülnék az állománnyal, vagy elmennék koncertre, esetleg csak csámborogni, vért frissíteni ruhatár-ügyben (a legcivilizáltabb ruháim is kezdenek úgy kinézni, mintha egy szabadnapos nácizombi szájából húztam volna ki), és ezek még csak az egyéni igényeim. Kéne télire fa, hiába fűt a zsír, vacogjon, akinek Imre az anyja!

Vége lehetne már a sok potyaútnak, annyi pofont adunk a bélsárnak, szerencsétlen agyrázkódást kap. XD Hát szüljük mi a buszjegyet?!

Már az egómat sérti, hogy itthol meresztem a fenekem. Ha már szociálisan nem lettem értékes tagja a társadalomnak, akkor legalább így hadd legyek, gyári robotként! Szerencsére nem csak válogatós munka lenne a kiszemelt helyen, hanem összepattintós is, az meg menni fog. A válogatás se lehet túl szopatós, nem borg nanoszondákat kell gyártani, azoknál lényegesen nagyobb tárgyakat... :-D

Bizonyítani akarok minden ellenségemnek, meg mellékesen magamnak is, hogy képes vagyok ellátni magam és házam életem végéig! (Ez de klingonosan hangzott!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése