Megint álomnapló következik...
Sabatonék hepajkodtak, tolták kb. egy órát, azt' leálltak (gondolom enni-inni-brunyálni), én meg vártam, hogy folytatódjon a buli. Maris meg hozta a telefonom, hogy valami alkalmazást leszedett rá, amivel előrébb juthatok a nézőtéren. :-D Keveregtem még ott a koncerttéren, azt' ilyen színház-féle hely lett. Valami háborús cucc volt a műsor, káposztafogyasztó fogdmegek kavarogtak egy erődnél (tiszta Doomtrooper), meg kínoztak egy csajt. Vagyis az csak menekülni akart, de ezek elkapták. A színpad másik felén meg valami szálloda-jelenet volt berendezve, de az nem igen érdekelt. :-D
Felkelek, ránézek az órára: 9:44, na, mondom, anyád!
Sokan ajnározzák a tudatalattit, hogy az mennyire egy autonóm "hely" a testünkben, holott az álom a legkézenfekvőbb példája, hogy csak arról alkot képet, amiről tud a tudat. Mittudomén vízbeugró kuszkuszt még nem láttam, nem TUDOM, hogy milyen lehet, tudok róla képet alkotni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése