Mindig emiatt vág szét az ideg. Még dalban is kiadtam magamból nyár elején.
"...Elvesztem az életben, mint a Voyager lakói,
GYILKOS JÁTSZMA számomra mindaz, mi valódi.
(...)
A régi eszmék lassan beveszik az elmém,
E divatos világban már senki nem áll mellém,
Odalett a bizalom, és odalett a kedvem,
Redős fejem a falba mégis én vertem..."
Hiába nyugtatom magam, hogy jön még antant kutyára dér, szétmar a düh. Amikor már zenét hallgatni sincs kedvem, mert annyira rosszul vagyok magamtól... Mindent megpróbáltam, mégsem sikerült, ha bejelentem, akkor meg én vagyok a bunkó állat.
Kész, vége, amandavek! Senkinek nem fogok segíteni, senkinek nem ugrálok, kivéve, ha munkaügyről van szó, mindenki más kapja be a vacsoráját és nyalja ki a tányért!
Lehet, pár napig a videózást is hanyagolom, mert csak a rosszat zúdítanám a nézőkre, meg dühöngenék, mint egy Pon'Farr-os vulkáni, az meg senkinek nem jó. Nem csinálok magamból nyilvánosan Schickelgrübert, azt az örömöt nem adom meg az esetleges naposcsibéknek.
Helyre kell állítani a rendszert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése