Egyszer Rózsi is lefáradt, mert mindent elviccelek. Most ennek az okára kerestem rá.
Háborús zóna a Föld. Egy szomorkás, gusztustalan, igazságtalan ganédomb.
Vannak emberkék, akik ilyenné tették. Ők maguk is ilyenek. Én meg élni próbálok, úgy, hogy teljes mértékben elfogadtam magam, talán boldog is lehetnék, ha nem ilyen idomított robotsereg közt kéne élnem.
Önjelölt Jusztíciák.
Az én jókedvem is el akarják cseszni.
Mivel nem vagyok egy Sun Tzu, a stratégia nem az erősségem, túl becsületes vagyok ahhoz, úgyhogy egy radikális, frontális megoldás kell. Humorból építek akadályokat. Azzal, hogy agresszívan, ellenségesen viselkednek, csak egyet bizonyítanak: beletrappoltak mezitláb a humor-szögesdrótba, és jajgatnak, meg ugrál a kezük a ravaszon...
Mezitláb trappolnak ezek mindenhova, mert csak fegyverre költenek. Meztelenek, mint a frissen kiszült csecsemők. Ha a védelmem felsérti a bőrüket, akkor engem tekintenek háborús bűnösnek.
Kahless kardja! Ha már terepre mennek, legalább öltöznének fel! Hát a káposztazabálók is ezzel szopták meg az oroszoknál. A fegyvereik szétfagytak, meg ők is, mint a Windows.
Néha többet ér egy rendes felszerelés, mint a fegyver.
Mint a begombázott viking berzerkerek, mennének neki mindennek, ami mozog, csak ezek józanok.
Akinek még nem érték el a lelkét, annak is csak ezt tudom tanácsolni, a humort. Lehet az obszcén, véres, fárasztó, akármilyen, ha magunknak boldogságot, jó energiát tudunk termelni belőle, akkor nem kell hallgatni senkire. Hogy egy régi dalomból idézzek: "Tolni kell mindent, mint a borgolt cangát..." (borgolni: lopni, canga: kerékpár), azaz éljünk úgy, ahogyan nekünk tetszik és minden olyan lehetőséget, amiben örömünket leljük (természetesen legálisan), MAXIMÁLISAN KI KELL HASZNÁLNI.
Lehet, hogy néha átugorják a szögesdrótot, de gördítsünk eléjük nagyobb akadályt! Inkább harcoljunk az életünk végéig, mintsem megadjuk magunkat! Sajnos manapság már nem olyanok, hogy "majd megunják, leszállnak rólunk", ez dajkamese habbal, ezek már szívósabbak. Hát tegyünk róla, hogy jól megszívják!
Elég sokszor kaptam találatot a mezitlábas hadosztálytól, mégis mindig összeszedtem magam. Igaz, néha napokig rosszul voltam, idegeskedtem, vártam a megváltó halált, mégis talpra álltam.
Ha nem lenne létjogosultságom, valami feladatom ebben a tetves rendszerben, már alapból nem élnék.
Ha nem lennék elég erős, már 13 évesen megöltem volna magam.
Mégis élek, és a puszta létemmel bemutatok minden ellenségemnek. Tudom, hogy rossz érzés, hogy ellenségeim vannak, mert én is ellenségnek érzem magam, de rajtuk nem tudok változtatni, az ostoba gonoszoknak nem tudok észt és jóságot adni, zsigerből elutasítják, mint a szovjetek az amerikai segélyeket a háború után, pedig a legtöbb tagországban lett volna helye a pénznek (pl. Magyarország: mezőgazdaság, állat-és növényállomány kampó, közlekedés: kampó, szénné lőve-bombázva minden, stb.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése