Tegnap Shade linkelt egy Herby híradót, viszonylag jobban lettem. "Kettészakadt egy qrva! -De mégis hogy?! Sziámi ikrek szakadtak szét a röhögéstől..."
Régebben egy snassz kabaré is elég volt szétkattanásra, vagy zene, de mostanában csak a véres, erőszakos viccek nyugtatnak meg. A végén tömeggyilkos leszek, azt' kivégeznek. :-D
Este megnéztem azt a szagos filmet, azt' kidőltem.
Ma meg folytatódott az, ami tegnap elkezdődött (bár a tegnapi is egy sokadik folytatás volt).
Folyamatosan kitol velem valaki, akinek nem kéne, a maradék becsületem eljátssza, nem bízik meg bennem, baromságokkal traktál (hatmilliószor elmondom neki, hogy hagyjon a buziságaival, de kérésem süket fülekre talál), majd csattanóként kever magának rólam egy mű "igaz történetet".
A nemlétező pöcs televan, én nyaljak be csontig mindenkinek, mégis ellenem áskálódnak FOLYAMATOSAN. Antropofóbiás vagyok, nem terrorista... (Még egyenlőre). NEM KÉRTEM INKVIZÍCIÓT. Nincs bűnöm, amit bevallhatnék, úgyhogy jó lenne, ha a kínzással is leállna végre az evolúció csúcsa!
Lehet egy összeesküvés-elméletem? Szerintem a "beteg" gyilkosok (pl. az ilyen Columbine-féle ügyek elkövetői) nagyrészét maga a társadalom hajszolja a bűnbe. A bűnöst keresik, akin kitölthetik a dühüket. Jézusnak vége, a keresztény hit is döglődik, kellenek új bűnbakok, akik elviszik az emberiség bűneit. Mivel bizalmatlanok egymással, lesz pár gyilkos, terrorista, meg hasonló, akiket addig kínoznak, amég be nem gorombulnak és megteszik. Ölnek. Hogy aztán bekerüljenek a hírekbe, mindenki őket átkozza, majd a bíró kivégeztesse őket.
Az emberek meg ugye nem bíznak meg egymásban, nem beszélnek egymással, hogy így szabaduljanak meg attól, ami a lelküket nyomja, csak a spekuláció, kavarás, meg a kínzás megy. Én meg rajtuk kattogok. Ha nem emberekkel lenne tökig ez a tetves bolygó, nem emberek közt kényszerülnék élni, akkor nem kattognék semmin.
2013. augusztus 31., szombat
2013. augusztus 30., péntek
MANGulatjelentés
A lelkem olyan, mint egy istenverte, véráztatta csatatér. Idegen emberek tankként gázolnak át rajta és taszítanak sárba minden élőt, ami kinőtt belőle...
Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, hogy nem száradtam a lepedőre, nem születtem halva, és nem öltem meg magam 12-13 évesen. Bocs, hogy élek.
Ez mindig így szokott menni. Amikor kicsit lenyugodnék, találnék valami kihívást (jelen esetben a szagos-gyilkolódós film letöltése, amég van jogom letölteni, ugyanis minden hónap augusztusában kivágnak három napra, mert a kutyának se kell, amit én töltök, nincs kinek szídelni), rögtön beüt valami gané helyzet.
Ilyenkor van az, hogy mindenért magamat hibáztatom, meg akarok dögleni, várom a megváltó halált.
Én nyaljak körbe mindenkit, azokat is, akik kismilliószor elárultak, de bennem senki nem képes megbízni, sőt, közellenségnek tekintenek.
Én ezt már rohadtul unom.
Azt' csodálkoznak, ha antiszociális vagyok, bedugott füllel fordulok magamba. Én vagyok az egyetlen, aki megérthet.
Kész, vége, meghaltam! Megyek, kidőlök, bömböltetem a Wut will nicht sterben-t, mindenki kapja be a vacsoráját!
Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, hogy nem száradtam a lepedőre, nem születtem halva, és nem öltem meg magam 12-13 évesen. Bocs, hogy élek.
Ez mindig így szokott menni. Amikor kicsit lenyugodnék, találnék valami kihívást (jelen esetben a szagos-gyilkolódós film letöltése, amég van jogom letölteni, ugyanis minden hónap augusztusában kivágnak három napra, mert a kutyának se kell, amit én töltök, nincs kinek szídelni), rögtön beüt valami gané helyzet.
Ilyenkor van az, hogy mindenért magamat hibáztatom, meg akarok dögleni, várom a megváltó halált.
Én nyaljak körbe mindenkit, azokat is, akik kismilliószor elárultak, de bennem senki nem képes megbízni, sőt, közellenségnek tekintenek.
Én ezt már rohadtul unom.
Azt' csodálkoznak, ha antiszociális vagyok, bedugott füllel fordulok magamba. Én vagyok az egyetlen, aki megérthet.
Kész, vége, meghaltam! Megyek, kidőlök, bömböltetem a Wut will nicht sterben-t, mindenki kapja be a vacsoráját!
2013. augusztus 29., csütörtök
Komolyabb filmek...
Nem vagyok nagy rajongója a komolyabb filmeknek. Mondjuk az 1984-et szerettem (ahogy az azt leporoló Equilibrium is elég jó lett), de amúgy hanyagolom az ilyesmit. Néha elfilozofálgatok, de nem vagyok egy Ghandi, hogy túlzásba vigyem a gondolkodást. Nem vagyok sem okos, sem bölcs.
(Komoly film alatt persze nem az ilyen Titanic-féle nyálcsorgatást értem, halál előtt csókolóznak egy jót, ennyi a történet. Még egy Trek-szintű "unalmas, gépies" sci-fiben is több szenvedély van, gyerekek!)
A Burkot se néztem végig, kispárna-takaró kompatibilis, versenythorkolok a számítógép zúgásával... Amúgy a történet és a filozófiai rész abban rendben van, csak igen szétnyújtották. Ahogy az Éjszakai Portást is, de azt már talán említettem, pedig az is egész jó film lenne.
Most viszont szeretném magam rászánni a Parfümre. Az én kedvenc témaköröm a társadalommal és a politikával való vehemens csipkelődés, de néha kell egy kis modern értelemben vett romantika is. (Eredeti értelemben a romantika nem csak a nyáladzást jelenti, hanem MINDEN érzelem radikális megnyilvánulását, de az evolúció csúcsa ezt hajlamos elfelejteni, és elferdíti az eredeti fogalom jelentését).
Bármennyire is vadállatias vagyok, néha előjön belőlem a Data, a gép, aki ember akar lenni, meg akarja ismerni az érzelmeket... (Bár sokszor lyukat ütnek a lelkemet védő páncélzaton és fájdalmat okoznak, néha parancsba kell magamnak adnom a pengeélen táncolást).
Mellesleg a Du riechst so gut a film eredeti, könyves verziója alapján készült. Ha nem csak hallgatni szeretném Tillt, hanem megérteni is, akkor ez egy jó módszer lehet.
Nem lehet mindig hadihumort meg véres-erőszakos cuccokat óbégattatni. Tudom, nekem a "romantikusabb" filmek jobban ártanak, de ez lesz a jó az egészben. :-D Bátorságpróba Mo'nIQ-módra.
"Mindig csak háború, az élet is egy harc!" /Raubtier/
Na, ha egyik kedvenc zenekarom gondolatát megfogadom, és nem akarok élni, akkor egy kicsit pihentetni kéne az efféle tematikával rendelkező beáramló szórakoztató multimédiás információkat.
Ha minden igaz, ebben is lesz egy kevés vér, meg ölés, némi misztikummal keverve, de jelenleg még csak spekulatív kritikával szolgálhatok. :-D
(Komoly film alatt persze nem az ilyen Titanic-féle nyálcsorgatást értem, halál előtt csókolóznak egy jót, ennyi a történet. Még egy Trek-szintű "unalmas, gépies" sci-fiben is több szenvedély van, gyerekek!)
A Burkot se néztem végig, kispárna-takaró kompatibilis, versenythorkolok a számítógép zúgásával... Amúgy a történet és a filozófiai rész abban rendben van, csak igen szétnyújtották. Ahogy az Éjszakai Portást is, de azt már talán említettem, pedig az is egész jó film lenne.
Most viszont szeretném magam rászánni a Parfümre. Az én kedvenc témaköröm a társadalommal és a politikával való vehemens csipkelődés, de néha kell egy kis modern értelemben vett romantika is. (Eredeti értelemben a romantika nem csak a nyáladzást jelenti, hanem MINDEN érzelem radikális megnyilvánulását, de az evolúció csúcsa ezt hajlamos elfelejteni, és elferdíti az eredeti fogalom jelentését).
Bármennyire is vadállatias vagyok, néha előjön belőlem a Data, a gép, aki ember akar lenni, meg akarja ismerni az érzelmeket... (Bár sokszor lyukat ütnek a lelkemet védő páncélzaton és fájdalmat okoznak, néha parancsba kell magamnak adnom a pengeélen táncolást).
Mellesleg a Du riechst so gut a film eredeti, könyves verziója alapján készült. Ha nem csak hallgatni szeretném Tillt, hanem megérteni is, akkor ez egy jó módszer lehet.
Nem lehet mindig hadihumort meg véres-erőszakos cuccokat óbégattatni. Tudom, nekem a "romantikusabb" filmek jobban ártanak, de ez lesz a jó az egészben. :-D Bátorságpróba Mo'nIQ-módra.
"Mindig csak háború, az élet is egy harc!" /Raubtier/
Na, ha egyik kedvenc zenekarom gondolatát megfogadom, és nem akarok élni, akkor egy kicsit pihentetni kéne az efféle tematikával rendelkező beáramló szórakoztató multimédiás információkat.
Ha minden igaz, ebben is lesz egy kevés vér, meg ölés, némi misztikummal keverve, de jelenleg még csak spekulatív kritikával szolgálhatok. :-D
2013. augusztus 28., szerda
A világ urai...
Van az a régi Sabaton-szám, a Masters of the world...
Na, Joakimék szokásukhoz híven kaptak valami díjat, kiraktak frászról egy képet, hogy pózolnak. :-D Én meg bekommentáltam nekik, hogy "You are the masters of the world!"
Úgy éreztem magam, mint Martok. A Jem'Hadar fogolytáborban Worf visszaadta neki az életkedvét, ő pedig úgy viszonozta, hogy meghívta a Rotaran-ra (természetesen nem üdülni, hiszen a klingonok nem üdülnek). Martok klingonnak érezhette magát és Worf is.
Amikor vizsgáztam, a Masters of the world járt a fejemben, a metáltörténelem egyik legmotiválóbb dala, és ezt elfogultság nélkül mondom. Gondoltam, most visszaadom nekik. Ha én a világ ura lettem az ötös vizsgámmal, akkor ők is megérdemlik ezt a titulust. :-D Ők nem csak két napig vizsgáznak, ők egész életükben vizsgáznak többezer, vagy többszázezer ember előtt.
Amúgy azok, nem? Mármint a világ urai. Körbeturnézzák a bolygót, esznek-isznak, kicsit ökörködnek a közönséggel... Természetesen tudás és energia is kell az uralkodáshoz, hiszen ha nem tudnának zenélni/énekelni, meg szét lennének punnyadva, Garfield-ok lennének, nem zenészek. :-D
Na, Joakimék szokásukhoz híven kaptak valami díjat, kiraktak frászról egy képet, hogy pózolnak. :-D Én meg bekommentáltam nekik, hogy "You are the masters of the world!"
Úgy éreztem magam, mint Martok. A Jem'Hadar fogolytáborban Worf visszaadta neki az életkedvét, ő pedig úgy viszonozta, hogy meghívta a Rotaran-ra (természetesen nem üdülni, hiszen a klingonok nem üdülnek). Martok klingonnak érezhette magát és Worf is.
Amikor vizsgáztam, a Masters of the world járt a fejemben, a metáltörténelem egyik legmotiválóbb dala, és ezt elfogultság nélkül mondom. Gondoltam, most visszaadom nekik. Ha én a világ ura lettem az ötös vizsgámmal, akkor ők is megérdemlik ezt a titulust. :-D Ők nem csak két napig vizsgáznak, ők egész életükben vizsgáznak többezer, vagy többszázezer ember előtt.
Amúgy azok, nem? Mármint a világ urai. Körbeturnézzák a bolygót, esznek-isznak, kicsit ökörködnek a közönséggel... Természetesen tudás és energia is kell az uralkodáshoz, hiszen ha nem tudnának zenélni/énekelni, meg szét lennének punnyadva, Garfield-ok lennének, nem zenészek. :-D
Milyen pia?!
Kiraktam Frászra a Du riechst so gut '98-as klipjét, feltörtek belőlem a régi emlékeim.
Amikor ismerkedtem a keményebb zenékkel, volt egy enyhe likantrópiám. 13-14 éves korom környékén, amikor a szokásos tinédzserkori depresszió elért engem is (talán előtte is) mindig azt kívántam, bárcsak vérfarkas lehetnék. Erdőben bujkálni az emberek elől, ha valaki ellenségesen közelít, azt joggal, felelősségrevonás nélkül széttépni...
Rátett egy-két lapáttal a klip is, valamint a Werwolf c. Archívum-dal (ami sajnos nem a vérfarkasokról szól, hanem az azonos megnevezésű, 8-16 év közötti kölykökből álló német alakulatról XD), igen, gyerekek, akkoriban eléggé nemkorrekt zenéket hallgattam, meg a gondolkodásom is olyan volt (a mai ilzás-ájronszkájos stílusommal persze már csak parodizálom,gúnyolom az akkori önmagam és a szélsőjobboldal buta, tudatlan, tapló képviselőit). Mondjuk a Landser Volk ans Gewehr-ét még mindig szépnek találom, de hallgatni nem hallgatom.
Ugye, hiába élek faluban, már itt is eléggé urbanizáció van, a baromfiakat már nem ketrecben, hanem iskolában nevelik, én meg itt sem voltam közkedvelt, mindennaposak voltak a balhék, gyomorideg volt minden reggel az útravalóm. A kedves pedagógusok meg az agresszorokat védték. Mintha valami elkefélt Godzilla-filmben lettem volna. ...A Godzilla szerepében.
Nyolcadikban azt csináltam, bedugtam a fülem, azt' szopjon le mindenki! Sorakozó alatt a tanár tartotta a litániát, hogy a kicsik összefosták a vécét, nekem meg bömbölt a Vádló Bitófák a hallójáratomban. Mondjuk lehaverkodtam egy magát NS-nek tartó kisebb kölökkel, ökörködtünk eleget, gúnyverseket írtunk a kisebbségekről, egymást röhögtük pofon vicces szituációkban... De a legnagyobb szenvedélyem a magamba fordulás volt.
Antiszociális módon, egyedül, sötét, komor hangulatú zenékkel, úgy éreztem jól magam. Az emberiségtől elég rosszat kaptam, nem akartam őket látni, tőlem aztán ott dögölhettek volna, meg, ahol vannak.
Utána sem volt túl jó a helyzet, a városi középiskolában sem viseltek el, ott is csak a küldetésemet végeztem el, az átkozott tankötelesség miatt egy légtérben 25 intoleráns modern kori ősemberrel (amikor úgy akarnak kommunikációt kezdeményezni, hogy effektíve fejbeb***nak, hogy csak úgy kong a fejem... A Neander-völgy ahhoz képest kultúrkör!).
A mai 13 évesek pornót néznek, én meg "csak" az emberi gonoszsággal szembesültem, mikor annyi idős voltam. A nemzetiszocializmustól vártam a megváltást, mert még az is (mármint az elemi állapotban előforduló, nem ez a hígított, eldivatosított gennylé) merő kedvesség, megértés, tolerancia és kulturált viselkedés az átlagemberi gonoszsághoz képest.
Az is összeomlott. Nem baj, legalább abból a témakörből is asszimiláltam némi tudást. Ha esetleg az élet nagy kérdésére keresem a választ, jól jöhet egy kis háttéranyag, hogy tudjam, hogy miért pont 42.
:-D
Szóval... Amikor sok idióta ember közt kell nyomorogni, nem szeretnék ember lenni. Már 13 évesen sem szerettem.
Amikor ismerkedtem a keményebb zenékkel, volt egy enyhe likantrópiám. 13-14 éves korom környékén, amikor a szokásos tinédzserkori depresszió elért engem is (talán előtte is) mindig azt kívántam, bárcsak vérfarkas lehetnék. Erdőben bujkálni az emberek elől, ha valaki ellenségesen közelít, azt joggal, felelősségrevonás nélkül széttépni...
Rátett egy-két lapáttal a klip is, valamint a Werwolf c. Archívum-dal (ami sajnos nem a vérfarkasokról szól, hanem az azonos megnevezésű, 8-16 év közötti kölykökből álló német alakulatról XD), igen, gyerekek, akkoriban eléggé nemkorrekt zenéket hallgattam, meg a gondolkodásom is olyan volt (a mai ilzás-ájronszkájos stílusommal persze már csak parodizálom,gúnyolom az akkori önmagam és a szélsőjobboldal buta, tudatlan, tapló képviselőit). Mondjuk a Landser Volk ans Gewehr-ét még mindig szépnek találom, de hallgatni nem hallgatom.
Ugye, hiába élek faluban, már itt is eléggé urbanizáció van, a baromfiakat már nem ketrecben, hanem iskolában nevelik, én meg itt sem voltam közkedvelt, mindennaposak voltak a balhék, gyomorideg volt minden reggel az útravalóm. A kedves pedagógusok meg az agresszorokat védték. Mintha valami elkefélt Godzilla-filmben lettem volna. ...A Godzilla szerepében.
Nyolcadikban azt csináltam, bedugtam a fülem, azt' szopjon le mindenki! Sorakozó alatt a tanár tartotta a litániát, hogy a kicsik összefosták a vécét, nekem meg bömbölt a Vádló Bitófák a hallójáratomban. Mondjuk lehaverkodtam egy magát NS-nek tartó kisebb kölökkel, ökörködtünk eleget, gúnyverseket írtunk a kisebbségekről, egymást röhögtük pofon vicces szituációkban... De a legnagyobb szenvedélyem a magamba fordulás volt.
Antiszociális módon, egyedül, sötét, komor hangulatú zenékkel, úgy éreztem jól magam. Az emberiségtől elég rosszat kaptam, nem akartam őket látni, tőlem aztán ott dögölhettek volna, meg, ahol vannak.
Utána sem volt túl jó a helyzet, a városi középiskolában sem viseltek el, ott is csak a küldetésemet végeztem el, az átkozott tankötelesség miatt egy légtérben 25 intoleráns modern kori ősemberrel (amikor úgy akarnak kommunikációt kezdeményezni, hogy effektíve fejbeb***nak, hogy csak úgy kong a fejem... A Neander-völgy ahhoz képest kultúrkör!).
A mai 13 évesek pornót néznek, én meg "csak" az emberi gonoszsággal szembesültem, mikor annyi idős voltam. A nemzetiszocializmustól vártam a megváltást, mert még az is (mármint az elemi állapotban előforduló, nem ez a hígított, eldivatosított gennylé) merő kedvesség, megértés, tolerancia és kulturált viselkedés az átlagemberi gonoszsághoz képest.
Az is összeomlott. Nem baj, legalább abból a témakörből is asszimiláltam némi tudást. Ha esetleg az élet nagy kérdésére keresem a választ, jól jöhet egy kis háttéranyag, hogy tudjam, hogy miért pont 42.
:-D
Szóval... Amikor sok idióta ember közt kell nyomorogni, nem szeretnék ember lenni. Már 13 évesen sem szerettem.
Egy költő veszett el bennem. Jól elveszett!
Múltkor sikerült írnom a Stalagról. Természetesen irodalmi színvonalon. Mi vagyok én, az Ilsa rendezője?!
:-DDD Lehet, holnap össze is dobom.
Ma meg a Roddenberry által kitaposott úton való csúszás-mászás témaköre ihletett meg. Először csak róla akartam írni, de nem érzem magam méltónak. Lehet, ezt is összedobom, bár délután dolgom lesz, sz'al passz.
Multimédiás hírek: megnéztem az Angyalkombót. Egy bajom van vele: csak 13 részes. :-/ Ilyen gagyi vígjátéksorozatra is csak én függhetek rá. Ahogy a Nelly bugyija a nyakába esett az egyik fejesnek, áááá, vinnyogtam a röhögéstől. :-D Szegény Ektórét is kikergettem ma a világból azzal, hogy "...A kutya mérgesen porzik utánunk..."
Most meg úgy gondoltam, jó játék, ha kicsit csörömpölök. Lepengettem pár akkordot, gyakoroltam a Kiégett föld alaptémáját, összehoztam egy dallamot, elvoltam.
Sunyi Vigasz effektezést is gyakorlom...
:-DDD Lehet, holnap össze is dobom.
Ma meg a Roddenberry által kitaposott úton való csúszás-mászás témaköre ihletett meg. Először csak róla akartam írni, de nem érzem magam méltónak. Lehet, ezt is összedobom, bár délután dolgom lesz, sz'al passz.
Multimédiás hírek: megnéztem az Angyalkombót. Egy bajom van vele: csak 13 részes. :-/ Ilyen gagyi vígjátéksorozatra is csak én függhetek rá. Ahogy a Nelly bugyija a nyakába esett az egyik fejesnek, áááá, vinnyogtam a röhögéstől. :-D Szegény Ektórét is kikergettem ma a világból azzal, hogy "...A kutya mérgesen porzik utánunk..."
Most meg úgy gondoltam, jó játék, ha kicsit csörömpölök. Lepengettem pár akkordot, gyakoroltam a Kiégett föld alaptémáját, összehoztam egy dallamot, elvoltam.
Sunyi Vigasz effektezést is gyakorlom...
2013. augusztus 27., kedd
Szimbolista líra
Vannak, akik egymás wallhack-es, vagy milyen anyját szidják a CS-szerveren, kocsmáznak, vagy parkour-öznek, én meg írok. Legtöbbször humorosat, de néha lírait is. (A líraiban is el szoktam rejteni egy kis öniróniát, vagy humorosabb sorokat).
Mindig is egy érzéketlen, barbár pöcsnek tartottam magam, azért nem kapkodok túlzottan a lírai témákért.
Az emberi világ tett ilyenné. Mindig kiközösítettek az anyagiak, vagy a genetika miatt, mindig úgy gondoltam, hogy egy alsóbbrendű ganaj vagyok, nincs jogom olyan dolgokkal foglalkozni, mint az emberek. Líra, szerelem, nyugodtabb témák? Nekem ilyesmikhez nincs jogom! A féreg csak rohadjon meg a Doom2 előtt, élje ki a dühét a pixeles ellenségen! Mert neki csak dühe lehet! (Még azt is megkaptam, hogy én toleráljak mindenkit, holott engem rühellt mindenki).
Pár éve kezdtem érezni, hogy szakadozik a háló, amit rámterített az "evolúció csúcsa". Megtanultam, mi az a barátság, a tolerancia, a becsület és a szeretet.
Mostanában kezdem ignorálni a "hálót", már a puszta létemmel is azt sugallom, hogy mindenki egyenlő. Ha az evolúció nem akarná, hogy egy magamfajta alsóbbrendű éljen, akkor minden bizonnyal meg sem fogantam volna, nem igaz?
Ignorálom a sok majom véleményét, azt csinálok, amit akarok. Ha az érzelmeim csatasorba rendeződnek, akkor ki kell küldenem őket a frontra. A háborút főként szövegben vívják, de előfordult már, hogy rajzban fejeztem ki magam.
Mivel azért még egy kicsit tartok az emberektől, szimbólumok mögé menekülök, gyávaság, de a magyar költők is ezt művelték, ha szorult a hurok.
Mindig is egy érzéketlen, barbár pöcsnek tartottam magam, azért nem kapkodok túlzottan a lírai témákért.
Az emberi világ tett ilyenné. Mindig kiközösítettek az anyagiak, vagy a genetika miatt, mindig úgy gondoltam, hogy egy alsóbbrendű ganaj vagyok, nincs jogom olyan dolgokkal foglalkozni, mint az emberek. Líra, szerelem, nyugodtabb témák? Nekem ilyesmikhez nincs jogom! A féreg csak rohadjon meg a Doom2 előtt, élje ki a dühét a pixeles ellenségen! Mert neki csak dühe lehet! (Még azt is megkaptam, hogy én toleráljak mindenkit, holott engem rühellt mindenki).
Pár éve kezdtem érezni, hogy szakadozik a háló, amit rámterített az "evolúció csúcsa". Megtanultam, mi az a barátság, a tolerancia, a becsület és a szeretet.
Mostanában kezdem ignorálni a "hálót", már a puszta létemmel is azt sugallom, hogy mindenki egyenlő. Ha az evolúció nem akarná, hogy egy magamfajta alsóbbrendű éljen, akkor minden bizonnyal meg sem fogantam volna, nem igaz?
Ignorálom a sok majom véleményét, azt csinálok, amit akarok. Ha az érzelmeim csatasorba rendeződnek, akkor ki kell küldenem őket a frontra. A háborút főként szövegben vívják, de előfordult már, hogy rajzban fejeztem ki magam.
Mivel azért még egy kicsit tartok az emberektől, szimbólumok mögé menekülök, gyávaság, de a magyar költők is ezt művelték, ha szorult a hurok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)