Szöveg: A Hold sötét oldalán

Van egy csomó filmes nótám. Annó az Ilsával kezdődött, majd jött a Dead Snow, az Amerika kapitány (a tányérján ez kaki tán?), a Vukmir, meg a többi. Ha úgy vesszük, már a legelején, az NCC-vel is a filmek témakörét kurogattam, ugyanis tömény Trekker közcsörömpölde volt az! :-D

Szeretek a kedvenc mozgóképeim nyomán elindulni szövegileg, mert a saját véleményemet adom elő az adott médiatermék témájáról, esetleg magáról a filmről. Némi iróniával és társadalomkritikával megszórva jó kis elvont metafora lehet a kedvenc cuccaim témaköréből.

Na, akkor a szöveg, mely a szélsőséges Iron Sky-os holdlakók élete iránt érdeklődik, hogy vajon az ő kutyáik a Földet ugatják-e... Érdemes megjegyezni, hogy van a dalban egy enyhe "amég nem találkoznak ostoba földiekkel, még a nácközségiek sem olyan nagyon gonoszak" érzés, de az csupán a társadalomkritika-része a szövegnek. A mai földi embernél mindenki jobb!

Milyen lehet köztük élni, milyen lehet a nyugalom?

Milyen lehet amikor tényleg jót akar a hatalom?

Míg az emberek dolgoznak, a genetikát kutatják,

A kutyáik  éjféltájban a Földet ugatják?

Tiszta lélek, tiszta vér!
Ki lesz az új Hold-vezér?
Tiszta lélek, tiszta vér!
Becsület, hűség, élettér!

Betartható szabályok közt a Hold sötét oldalán...

Visszatérnek, rendet tesznek az Istenek Alkonyán.

Nem ismernek gyűlöletet a Hold sötét oldalán,

Hit és jóság vezeti őket a győzelembe is talán.

A harc örök...

Mivel hitem egyik fő eleme a harc, a becsületes küzdelem, morognék pár szót a témáról. Helyenként furcsán fog hangzani (HANGZANI?! de hát ez egy írott napló!), de a kérdéses résznél természetesen nem a brutális módszerekkel és az intoleranciával szimpatizálok.


Amég "barátságok" bomlanak szét, kapcsolatok mennek tönkre, családok züllenek szét, addig mindig lesz egy szeglete a világnak, ahol harc fog folyni. 

De manapság a harcot is elkorcsosítják. Régebben még éltek olyanok, akiket ma fanatikus állatoknak neveznénk, akik magasztos(nak vélt) eszmékért harcoltak, nem pár csepp olajért. (Hát igen, a talpas-gyalogos emberállat nem benzinnel megy, mint ma a sok autó). A világbalhé elején még a "gonosz" is becsületre nevelte az embereit. Csak ugye a másik oldal összefogott ellenük, nehogy má' az idegrángásos seggfej becsületes, fegyelmezett, művelt emberekkel uralja a Földet! Pedig a mai követőikre is ráférne némi becsület, fegyelem és műveltség!

Mi jutott nekünk, civileknek? Kapitalista, pénzközpontú felfogás és undorító tömegmédia. Mesterségesen elnőiesített, buzirudi "alfahímek" és ostoba, pipiskedő libák.

A kör bezárul! Aki túlságosan rágörcsölteti magát a média sémájára, egy torz képet mutat önmagáról (márkás rongyok, hat kiló smink, etc.), az eltakarja az igazi arcát. Becstelen, őszintétlen. A másik (remélhetőleg ellenkező nemű) becstelennel összehozzák a reprodukciós ösztönök, azaz rajtuk van a 'hatnék, de ugye becsület nélkül a bizalomnak is kakukk, fél éven belül szétmennek és kígyót-békát hujjognak egymásra, mint az indulatosabb kisebbségiek.

Amerika, te antant kutya! A Treken kívül semmi jót nem ellettél erre az amúgy is nyomorult világra...

A feléig bírtam...

Gyorsan lerántottam a Videodrome-ot, nem kellett volna...

Nagyjából a feléig jutottam, amikor a főhős egy vaginoid (pinaforma) nyílást hallucinált a hasára, majd benyúlt megnézni, hogy mi folyik odabent. Minden bizonnyal gyomorsav, de ezt ő még nem tudta. :-D

Mivel én az ilyen belezősdire rohadtmód érzékeny vagyok, úgy spuriztam ki a videóból, mint gyáva fricc az SS-ből a nürnbergi per előtt. A Dead Snow-ban jól elintézte a csaj, amikor őt belezte élve egy árja gyermek, megfogta az oldalán lógó gránátot, azt' addig játszott vele, amég magával vitte az örök halálba szegény zombit.

Már üvöltöttem az emberkének: mit művészkedsz, te náciállat?! Az anyádat, hát fő ne boncúd má magad! XDDD

Oké, hogy kívülről érdemes tumorügyben önvizsgálatot végezni (fiúknál a here, lányoknál a mell környékén), de hogy ennyire KIFORDULJON MAGÁBÓL valaki! (Tudom, ez rossz vicc volt).

Majdnem én is megvizsgáltam a beleimet, igaz, nekem szájon át akart megmutatkozni a gonosz... :-D Természetesen egy adag "fürge róka lábak, okádjak, vagy hányjak?" kíséretében.

A szerbeknél dugják a csecsemőt, vagy egy másik fazont szemgödörbe, azt röhögve kibírom... Most meg még nem is tette közszemlére belsőséges bájait, csak matatott a rögtönzött belső zsebében, már remegek.

Kevés dolog van, amitől undorodom, ez az egyik.

Amúgy maga a téma nem lenne kaksi, elgondolkodtató, ha tömeges agyrákot nem is termel a tévé, képesek manipulálni a nézőket. Csak ugye ezek a képi metaforák nekem már kicsit tetűdurvák. '83-as film, ritka beteg! :-D De ezt becsülöm, hogy olyan filmet is tudott valaki alkotni, ami engem is elborzaszt. :-DDD Jó, mondjuk kórházsorozatokat épp ezért nem nézek. Már a főcímnél betemetném a képernyőt egy rózsaszín felhővel, jó ételmaradékossal.

Rettegni kéne...

Természetesen nem megyek emberek közé...XD

Horrorfilmekre gondoltam.

A probléma az, hogy kevés EGYEDI horror van. A legtöbb olyan, hogy kis pöcsös tinik egy csoportja elhúzza a belét toszni és betoszni az erdőbe/hegyekbe/sarkkörre/Csernobilba/Dachauba/Disneylandbe, azt' egész műsor alatt futnak, mint a programok. Loholnak, menekülnek, futkosnak, néha pihenésképp iszkolnak is. Most futóversenyt akarunk nézni, vagy horrort?

A másik gyakori hiba: megcsinálják egy ótvarrégi, '40-es évekbeli horror századik japán- és ötvenedik amcsi feldolgozását, más neveket adnak a karaktereknek, mai ruhákba, modern környezetbe tosszák őket, azt' nesze paraszt, horror, mi csinááátuk! Oké, hogy RÉGEN bevált mittudomén, a Láncfűrészes, Freddy, vagy az Ómen, de miért kell mindenhez huszonöt folytatást meg riméket összecsapni?!

Volt a Vérszomj, 12-3 évesen, ugye akkor kicsit lykantrópiás voltam, rongyosra néztem. Láttam a 2. részét félig, mondom, mi ez a fos?! A harmadikat már meg se kockáztattam.
Volt tavaly ez az exorcizmusos film, az úgyahogy nézhető volt, de már előtte is voltak ördögűzős filmek.
A Helyőrség 2. is elég rendesen össze lett csapva. Futkosás megy abban is, meg néha lőnek. Pedig az első része nézhető volt, ahhoz képest, hogy az is inkább olimpiai közvetítés volt, mint horror. Talán a harmadik jobb lesz, ha elkészül, ha minden igaz, ott már a saját korszakukban is megmutatkoznak a kedvenc élőholtjaim. :-D Na, jó, az igazi kedvencek Herzogék a Halott Hóból. XD
Néhány hete belenéztem a Horrorra akadva új részébe, ki is léptem az első 15 percben. Már a horror-vígjátékok sem a régiek.

Komolyan, a Szerb film sokkal szórakoztatóbb, mint sok horror, pedig az csak egy mezei exploitation.

Most elkezdtem szedni valami Videodrome-izét, meg kacsingatok a Hideg prédára is (bár utóbbit nem hiszem, hogy leszedem, bár most ingyenes a lerántás Ztrackeren).

A jó EBM...

Na, ma egy kicsit elektronizáltam, azért, mert csak. Próbáltam még keresni EBM-et, magyar híján lehetőleg német szövegűt (jobban megértem, mint az angolt, hangzásilag is közelebb áll hozzám) a Café meg a Handgriff mellé, de semmi érdemleges...

Industrialhoz sincs kedvem. Nekem az már nagyon szét van torzítva, csak szétrázza az agyam.
Gyakori a filmbevágás szöveg helyett. Ha valaki nem tud szöveget írni, akkor szóljon egy havernak, dolgozzon föl egy Kraftwerket, vagy legalább próbálja meg egyáltalán! Ha így se megy, hagyja a francba az egészet!

A jó EBM-re szerintem a harmónia jellemző. Szinkronban kell lennie a dallamosságnak a keménységgel, a zenének a hangsávval, mindennek mindennel. Ezért nem bírom pl. az ilyen brutális industrial szájber-kulimászt. Megy a tuctucc, azt' néha bevágják valami horrorból, hogy "kitépem az agyad a füleden keresztül és megdugom a holttested!" Nekem ez nem pálya, én ennél jóval nyugodtabb vagyok, bármily' meglepő.
Persze, sok erőszakos tininek ez bejön, értelem nuku, csak zúzás meg darálás... A metállal is így vagyok.  A pogány értékrend és a viking hősiesség szembeállítását a mai világrohadással nem teljesen úgy képzelem el, ahogy az északi blekkerek. Ott van Jockééktól a Swedish pagans (vikinges) meg a Masters of the world (metálos kitartás vs. diszkós buzirudizmus), a szöveg érthető, az alap dallamos. Ugye van az "NSBM"... Most képzeljük el, hogy egy NSBM-énekes elérné a diktátori címet. Kiállna a tömeg elé szónokolni, artikulátlanul belehörögné a mikibe, hogy "vér-halál-árják!", a közönség nem értene kukit sem.
Oké, hogy a black attól black, hogy (az én fülemnek) elborult, érthetetlen és dallamtalan, de...

Mindenki túl keménynek és erőszakosnak akar látszani, hogy a tini vegyen lemezt, meg tomboljon a koncerten, esetleg frászon is dobjon egy lájkot. A kicsiket mindig vonzotta az erőszakosnak látszó keménygyerekvagyok dizájn. A konzervatív szülők, meg a törvény is tiltja, ezért néznek tízévesen horrort, ezért lesznek fehérgyapjas birkák, vagy ezért hallgatnak agyszétkúró "letépemafejedésbelerókázokatestedbe!"-zenéket.

A kultúra már nem divat.

Ötödikét akarok!

Eredeti terveim szerint ma néztem volna meg a Sabit, de ötödikén lesz a Joakim születésnapja, úgyhogy elhalasztom akkorra, mert én ilyen babonás állat vagyok... :-D Három napig rághatom a körmöm... XDD

Júúúj, amikor a vizsgára készültem Sabaton-megvonással...! Az ellenségeimnek sem kívánok akkora kínokat! :-D Ugye szokás szerint fütyültem tanulni, gondoltam, megfogadom, hogy a vizsganapok alatt jól kipangatom magam, mert véleményem szerint felpörögve jobban improvizál az ember, elvonási tünetektől meggyötörve jobbakat lehet "hazudni", legalább többet idegeskedek a tüneteken, mint a vizsgán. :-D Valamint azt is megfogadtam, hogy kettesre, vagy karcsira történő vizsgázás esetén soha a büdös életbe' nem hallgathatom az életet jelentő dalokat... Mondanom sem kell, ötös érdemjeggyel a bizony-hitványomban hagytam ott a Nagy Zöld Halálgyárat. Áíjj, szegény dirit úgy képenröhögtem! XDDD
Úgy volt, hogy az egyik csajjal ökörködtünk, amég be nem hívták a hordát a terembe, beléptünk, összenéztünk, belőlem meg kitört a röhögés. Talán a feszültség rossz kezelése is közrejátszhatott, mert már ott voltunk, már majdnem a kezünkben tartottuk a győzelmet jelentő kék anyaszomorítót... :-D Amúgy is ritkán mutatom ki az érzelmeim, csak röhögök, meg abszurdkodok folyamatosan, akkor meg minden kavargott a fejemben... Ha bukó van, akkor cumi van, legyünkmártúl, menjünkinni, tökömtele, húzzunkmár, adiriegyfűrer, kapjabeatanár, egyebek... :-D Az ivásból nem lett semmi, a haverok inkább olyanokkal mentek, akikkel én nem vagyok túl jóban, úgyhogy félúton leváltam róluk, azt' bementem nagyanyámékhoz, ahol apámék felvettek, azt' gó haza.

Amikor bekapcsoltam a zenét... Talán be is könnyeztem, de a libabőrös-hidegrázós tünetegyüttes mindenképp jelentkezett. Mint az aranylövés a drogosoknál, csak nem haltam bele. :-D

 Engem csak zenével lehet ösztönözni, még így, a második X-hez közel is. Nálam ez a punk életfelfogás nem egy tinédzserkori divat, ilyenné formált az élet... Nem volt túl sok (mű)barátom, így a zenébe menekültem már hetedik-nyolcadik környékén is.

Ha depressziós voltam, vagy ha csak annak látszottam, ha problémám volt a világgal, bedugtam a fülem és hagytam a lelkem megfagyni. Lehet, hogy egy idomítható állat lettem, de én így érzem jól magam, ez hozta el nekem a szabadságot...

Sztendapoljak?

Rámtört a gondolkodás így, hogy a 15 gigányi Sabi miatt nemigen lesz videózás...

Lehet, csinálok egy sztendapos rovatot is. A dolog problematikája viszont a következő: a holtegyszerű videóimban már a szövegem felér néha egy kabaréval, főleg, ha pár fárasztó viccet is elsütök. Ha minden humoros tudásom belesűrítem egy adásba, akkor annak nem lenne folytatása, a fárasztás pedig túl nagy dózisban érné a nézőket, már amelyik megérti, mert alternatív érdeklődésem adja az alternatívabb szóvicceket.

Annó, a régi csatornámon volt egy ilyen irányú ingerenciám, de azt nem értették, több a hülye, mint a Trekker. :-D (Azt a csatornát is törölni kéne a francba).

Kéne valami, amiben helyet kap a szokásos én-féle humor, meg némi vegaszolás is, mittudomén, sztendapolás esetén röhögés alávágása.

Nem is lennék jó erre... Ösztönből tudom csak a hülyeségeket osztani, irodalmiasan megírt, igényes nyelvezetbe ágyazott, előre bemagolt fárasztáshoz túl spontán vagyok.

Mondjuk a régi világ hangulatát szeretném visszahozni, amikor még nem sztendapnak, hanem kabarénak hívták a műfajt. Tudjátok? Sas Józsiék, Markosék, Bodrogiék, bohózatok az Önök kértékben...
Csak ugye a konkrét kabarés stílussal megint nem tetszene senkinek, mert a Tube előtt ülő kis takonypócok nem tudják, mi az a kabaré. Valami kopaszodó, öltönyös, vigyorgó cigány makog valamit a Torgyánról, a közönség meg röhög rajta- ezt jelenti nekik a műfaj.

Maradi állat vagyok, de nekem tetszik, hogy az ilyen karótnyelt közéleti témákból is ki tudták régen hozni az ökörséget.

Lehet, agyalok valami kabarén, csak az a baj, hogy se parlamenti közvetítést, se híradót nem nézek, nem tudnék naprakész humort alkotni. Adjak elő mesterkélt sztorit megtörtént esetként, mint a sztendaposok? Áhh, nem jó, képtelen vagyok hazudni. :-D Na, mindegy, még agyalok...