A dacos zombiszakértő...

Ma megint nekiugrottam a Doomnak, mert volt valami ismerős a játékban, valami, ami nem hagyott nyugodni. Sötétségbe burkolózó, szűk folyosók, pislákoló fények közt bolyongva kell zombikat vadászni, néha rádión hallhatjuk a kollégáink halálhörgését is... Ha nem a Marson játszódnak, hanem valahol Kelet-Európában az erdőben, azt hinném, hogy ez valamiféle Helyőrség-szimulátor.
:-D

Mondjuk most sem jutottam túl sokáig, az első boss, egy ilyen tűzlabdadobáló buzadék, levadászott. :-D Az a probléma, ha "bepánikolok", nem tudok rendesen célozni, pedig a célzás alapból sem erényem. Sz'al ha a sötétből előugranak ezek az izék, akkor azt se tudom, hogy ki kivel van, nemhogy még célozzak és találjak is. Meg taktikázni is meg kéne tanulni, nem úgy megy, mint az első részekben, hogy IDDQD, aztán berzerker-üzemmód... :-D Mindegy, a lényeg, hogy végre ellenség keze által pusztultam el, ez már nagy eredmény. :-D

Nem csak Doom-ban tévelygek...

Nézegettem Tube-on az instrumental-okat, ha már alkotókedv-dömping van, az egyik dallamára elkezdett körvonalazódni a fejemben egy szöveg. Ez nem újdonság, többször van az, hogy az alaphoz írom a szöveget. De most valami rohadtfurát vettem észre. A szöveg, vagyis csak az a pár sor, ami hirtelen beugrott, olyan témát gúnyolna, ami számomra szent.

Na, mondom, hiba a rendszerben. Mi jöhet még? Szappanoperákon függés? Fősodratú zenék? Romulánok, mint kedvenc karakterek?! :-D

De azért már kezdenek éledni az állati ösztöneim, lehet, kezdek valamit ezzel a témával. Mondjuk ilyen kedves hippizenére megcsinálok pár ilyen sort, a hangsávot betorzítom cincogóra, aztán valami vadabb metálra, vagy gengszterrapre pedig megvédem az adott téma becsületét. Mintha a világ bele akarna brekegni abba, hogy mit gondoljak, át akarná írni a programom, de én nem hagynám magam.

Na, mindegy... Lehet, csak azért jött fel egy gyalázatos szöveg ötlete, mert álmos vagyok, úgyhogy kotródtam a tollas csatatérre. :-D

Doom III. gyors halál

Találtam magyar szinkronos Doom III-at, gondoltam, megfogadom a haver tanácsát, megkísérlem elindítani. Nem lenne rossz játék, csak az eleje, a tutorial fos, mert mondják a felettesek a magukét, hogy ide, meg oda menjek, nem igazodok ki rajt.

Lótifuti Adler-üzemmód! :-DDDD

Ott dögöltem meg, ahol bezombultak az elején az emberek, mert "rámfolyt a tűz" egy elrepedt csőből. :-D Meg rohadtmód eltévedtem. Hiába a változatosabb grafika, meg a hájtek környezet, a régebbi Doom-ok egykaptafás falai közt nem tévedtem ennyire el.
A haver tolta már ezt, állítólag darálás is lesz benne, nem csak küldetésezgetés...

Jó értetlen vagyok én is, nem tudom, mi hol van, keringek, mint fing a fürdőben, és jó hamar megdöglök, de még csak nem is az ellenség keze által. Dicstelen halál!
A programozáshoz nem értek, hogy saját játékot csináljak, de már arra se vagyok képes, hogy egy "előre legyártott" játékot toljak, ami ráadásul le is van szinkronizálva.  :-D

Na, mindegy... Majd holnap újult erővel aprigatok, mára abbafejezek mindent...

Megint alkottam...

Ezek a téli napok nálam rohadtmód termékenyek. Tavaly is télen csináltam a legjobb zenéimet, még akkor is, ha minőségileg még jóval a mostani alatt voltak, pedig a mostani sem túl stúdiókvalitás, meg most is elég gyakran teszem tönkre a hangszálaimat a refrénekkel (azokat szoktam legfőképp hörgéssel tarkítani). Mondjuk nem is a minőség teszi kultikussá az olyan dilettánskodásaimat, mint a Dead Snow-dal, a MetálHadvezér, vagy az első 1-2 RigMumus. :-D

Megint alkottam, tegnap írtam egy szöveget, ami látszólag elég kusza.
De nem olyan kusza az, ha ismerjük az író lelkivilágát... (Csak ugye Tube-on már magasról köpnek arra, hogy lelkivilág).

A dalt (a 'koccintóshoz hasonlóan) Gömböcék története ihlette. Múltkor ugye említettem, hogy a mindig elkussoltatott harci dalnok a kedvenc karakterem (a konnektororrú Gömböcön kívül). Nos, engem is többször próbáltak elkussoltatni, amikor még csak kísérleteztem a visszhangokkal, összecsaptam egy eléggé garázsminőségű cuccot, felkerült Tube-ra. Betalált miatta egy ilyen takonytüsszentő fotelforradalmár, hogy mégis hogy képzelem, hogy kísérletezni merek a visszhanggal meg a többféle énektechnikával. Annak a kölöknek is azért volt akkora a pofája, mert lehetett vagy 12 éves, de Walking Dead-et sasolt, büszke volt magára. :-D Ha zombis filmek sasolásából adódik a rang, akkor lehetek én a Führer, ha már Dead Snow-függő vagyok? Egyből leöletném az ilyen kecskeürülék a deszkán-stílusban pattogó kismajmokat, hehe. :-D Tudom, ez gonosz vicc volt, de most nem? Meg mostanában is megy a leszavazókampány, valaki csak azért jár a csatornámra, hogy napi szinten nyomjon egy minuszt, de valahogy nem érdekel. Ugye mostanában főként kornyikálok én is, kedvelt témám élőholtak, és hasonló szörnyek hőstetteinek megéneklése (Doomtrooper, Zombie Lake, A Hold sötét oldalán, egyebek), szóval egy kicsit én is olyan vagyok, mint a csendre intett bárd. :-D
A másik témakör: szeretnék valamit "visszaseedelni" a zenének, ha már többször kihúzott a kilátástalanság pöcegödréből. Tojok én bele, hogy nincs hangom, csak kiadom magamból, amit ki kell. Sok énekesnek nem volt hangja, hallgassatok csak meg mondjuk egy régi Nemzeti Front-dalt (és most nem becsmérlem a zenekart) és vessétek össze mondjuk a Powerwolffal! A farkasmetálos Attila azért, valljuk be, mérföldekkel jobb orgánummal rendelkezik, mégis sokan szeretik a Nemzeti Frontot is.

Sz'al ha teljes mértékben jót és minőségit nem is tudok visszaadni, azért megpróbálom. Én is fejlődök (tavalyhoz képest már most is fejlett vagyok), meg dokumentálom a hangulataimat dallamos formában. Nem követek semmiféle stílust, mert inkább a sajátomat csiszolgatom (vagy épp baltával farigcsálom). Így alkotok olyan alternatív műveket, amikkel talán megelőzöm a korom. Lehet, hogy huszonöt év múlva a Rozsomákos DAFEM lesz a divatsláger. :-D Na, jó, azért annyira el nem adom magam... :-D Ha én uralkodnék az ország felett, akkor sem a saját zenémet tenném kötelezővé, hanem "mestereim" dalait, amik a jellemem formálták. :-D

Na, ennyi lenne, megyek megetetni a kazánt, utána kajolok, meg összerakom a kornyikát...

Künn a Vadak muzsikája!

A KergemarhaCore-on és a Ztrackeren már fönn az új Raubtier-album, de sajnos egyikről sem tudok tölteni, előbbin szokás szerint jogfosztott lettem három napra, a Trakcert meg a franc tudja, miért nem funkcionál.

Tube-on tolatok tőlük pár újabb dalt, egyszerűen GYÖNYÖRŰ MUNKA LETT! Az Innan Löven Faller és a Panzermarsch egyszerűen megöltek. Eargasm, bakker. :-D

Viszont hozták a formájukat, amit külön szeretek bennük. Ivójátékot lehetne építeni a szövegeikre. Mondjuk akárhányszor elhangzik a "krig" szó, belökünk egy-egy felest, a harmadik dalnál már konferenciát hányunk összekapaszkodva a lavór felett, az ötödiknél feléljük a megye szeszkészletét, a hatodik-hetediknél meg már nem hallunk-nem látunk, mert már azt sem tudjuk, hogy etilt, vagy etilt használtunk fel eme gyerekes játékunkhoz. :-D

Lehet, hogy felszínesen hangzik, de nálam kifejezetten imponál, ha egy zenekar "tematikus" (Sabaton, Powerwolf, Raubtier), szóval hozzák az adott mániákus formájukat, nem hazudtolják meg önmagukat, egy karakterisztikus jelleget építenek a zenéjüknek. Kiszámíthatóak az ilyen bandák, de szerintem a zenében ez nem baj. Ez épp olyan, mint a filmeknél: a horrorban ölnek, a pornóban kefélnek, az akciófilmben lőnek, robbantanak és menekülnek. Ha szeretünk egy adott filmműfajt, akkor talán a jellemzői miatt szeretjük.

Nos, akkor mutatnék egy új dalt azoktól, akik egy régebbi dalával gyógyultam ki a láznyavalyából...

Vänst, vänst, vänst, höger, vänst! \,,/ 

Rendeződő helyzetek

Na, úgy néz ki, a problémás helyzet rendeződött.

Ennek örömére elkezdtem találomra olvasgatni egy online etimológiai szótárat, ismertek, élek-halok az ilyen nyelvészeti témákért, érdekel a szavak eredete. Talán amióta a tlhIngan Hol-lal kezdtem ismerkedni tizedik táján, akkor kezdődött, vagy talán még előbb, magyarból és töriből mindig jobb voltam, mint mondjuk matekból, vagy fizikából. Talán ezért hozok össze ennyi hülye szóviccet, meg elborult rímet is. :-D

Nos, a következő screenshot az említett oldalról származik, ez egy isteni jel, gyerekek, hogy a MAGYAR nyelvű MARTIAL EBM-projekttel már haladni kéne. :-D De ugye zenei képzettség hiányában hiába írok szövegeket, ha dühödök egy órát az alap fölött görnyedve, de nem lesz belőle semmi. :-D Hiába van előttem a zeneszerkesztő, ha a fejemben lévő dallamokat képtelen vagyok lekottázni. :-D A zene matekos dolog, és mint említettem életemben nem voltam reálos. :-D

Hát igen, régebben a "magyar" szó jelentésében volt egy kis becsületes háttértartalom. :-D  

Mondjuk visszatérve az EBM-re, nem hiszem, hogy lenne belőle bármi is, nincs motiváció a személyes alkotási kényszeren kívül. Tudjátok, meséltem, a sima martial nekem túl kifinomult és "élettelen", az nEBM-be pedig vinni kéne valami martialosabb hangulatot. :-D Hát úgy néz ki, nem viszek. 

Once the battle started...

Na, megint elkaptam a hosszúcicit "barát"ügyben.

Egyik csaj öngyilkossággal fenyegetőzött (ez a szokásos divatemós technika), én meg válaszoltam, hogy "Sok sikert!", mert már egyrészt rohadtul unom a divatdepressziót, másrészt meg múltkor pont ezek a "barátnők" ölték ki belőlem a barátságos, felkaroló jellegű "Karády-módot", úgyhogy maradtam ennél a szarkasztikus módszernél, ha már akkora "barátnő", minden bizonnyal érteni fogja a szarkazmusom. Aztán egy "haver" rámírt cseten, hogy "ne írj neki ilyet!"

Na, mondom magamba', te aztán hiányoztál, meg az, hogy megbrekegd, hogy kinek mit írjak, ha még te sem fogod fel a szarkazmust...

Próbáltam megbeszélni vele, de vagy én fogalmazok túl kacifántosan, vagy ő maradt le valahol a neandervölgyi szinten a szavakkal.

A végefele már olyan helyzet alakult ki, hogy a havercsajnak minden fingása aranyat ér, én meg dögöljek meg. Elkezdi, hogy "elég sz@rul esett neki", mire én: nekem is "estek már elég sz@rul" bizonyos dolgok, erre ő: egyéni szocprobléma.

Próbáltam visszabrekegni neki, hogy egyik szava üti agyon a másikat, erre visszaugat, hogy "ne bölcselkedjél, ha nem érzed át", egy üzenettel lejjebb meg "gondolkozz!". Most gondolkozzak, vagy ne gondolkozzak?! Úgy akarja megbrekegni, mit csináljak, hogy nem bír egyértelmű "parancsot" kiadni. Mint egy magyar krumplipucoló: mindenre jó, csak krumplit nem lehet vele pucolni. :-D

Most kezd rendeződni a helyzet, megbeszéltem a sráccal, hogy a csajjal már rendeztük a nézeteltérést kulturáltan.

Egyre jobban rühellem a mai generáció felfogását. Fölöslegesen futjuk a köröket órák óta, fölöslegesen balhézunk, csak azért, mert akkora "barátaim", hogy a standard humoromat sem fogják fel. Nem tudom, kinek mi tartozik bele egy baráti kapcsolatba, de a barátok gyakran ökörködnek, ami alapján minden egyén humora megmutatkozhat, amit a többi egyén elraktározhat a memóriájában, mint Az_Adott_Haver_Humora.exe.

Mindig csak félreértések meg balhézások... Már a nemlétező tököm televan.

Mindegy, a Panzerkampfot már bebömböltettem öles hangerőn, úgyhogy csak lenyugszok. Ha nem, akkor agyérgörcs...