A csatornának amandavek, örülhettek.

Az Európai Egyezmény semmibevétele miatt úgy döntöttem, törlöm a francba a csatornám. 

Ebben az országban nem csak a vezetéssel van a probléma, hanem a civilekkel is, sőt, inkább velük. Irrelevánskodás, kötekedés, fröcsögés... Ezek vártak ma is. Egy olyan komoly témánál, mint a közbiztonság, ahol nem meglepő módon (és ez nem nagyképűség) kulturáltan fejtettem ki a véleményem a témával kapcsolatban, erre valami segg nekiállt személyeskedni. 

Itt durrant el az agyam... Nekem erre ugyanis rohadtul nincs szükségem. Többször elmondtam YT-n is, frászoldalon is, hogy nem "harcolni" mentem Tube-ra, tehát békés szándékú, kulturáltan véleményt nyilvánító felhasználóba belekötni olyan, mintha ok nélkül lőnének civilekre. Lehet, hogy tizenévesen még csak online tolják, de pár év múlva lehet, megcsinálják a hasonlat másik felét is.

Én meg már éppen eleget dühöngtem már az ilyen nagypofájú barmok miatt. Hiába a humorom, meg az önkifejezésnél és filozofálásnál használt "kódrendszerem", békésebb vagyok annál, hogy folyamatosan vitázzak, magyarázkodjak, vagy "csak" felhúzzam magam az ilyen értetlen baromarcúak miatt.

Úgyhogy a vlogger pályafutásomnak bizonytalan időre annyi. 

"Szkinhedmilícia"?!

Tolvajkergetőket nézek, egészen ráfüggtem. Tudomásul vettem, hogy főként a nemzeti oldal képviselői közül kerül ki a közönség, de engem ez nem érdekel.
Jó, hogy van ez a sorozat, egyrészt segítség lehet a veszélyes helyen bringázóknak (a nyomkövető használatát illetően, valamint azért, mert sok notórius tolvajt megállítanak), másrészt szórakoztató.



Ebben a részben azonban a pofám leszakadt. Nem a Tolvajkergetők miatt, hanem azok miatt, akiknek az ország védelme van a kezükben, a kékek vezetősége miatt. "Szkinhedmilíciának", gárdistáknak néztek pár fiatalt, akiknek megvolt a hajuk, ráadásul egyenruha és fegyver sem volt náluk. Kinéztek azok mindennek, csak "szkinhedeknek" nem. :-D (Megjegyzem: a skinheadek nem rasszisták, akikre ezek a magasan képzett tiszturak gondoltak, azok a boneheadek). Jól be is fosatták a romákat a legendává vált Diószeghy utcában (nagy hadszíntér, több kergetés során is láttam az utcát), holott az lenne a feladatuk, hogy MEGVÉDJÉK az ország lakóit (fajtól, vallástól, minden egyébtől függetlenül), nem az, hogy pánikot keltsenek. Aki fegyveresen pánikot kelt, azt nem terroristának szokás nevezni? Az agyoniskolázott vezetők által kidelegált szerencsétlen kékek bizony megfelelnek a terrorista-kritériumoknak, de ez csak az én véleményem.  



És Magyarország jobban teljesít... Röhej. A Tolvajkergetőknek sok sikert kívánok, a tolvajoknak meg kétajtós, homoszexuális cellatársakat. :-D

Megérteni? Minek? Vitázni, morogni könnyebb.

Lehet, én vagyok a meg nem értett őrült, vagy a franc tudja, de... Amint sikerül kimásznom egy idegbajból, egyből tojik a kutya egy újat.
A fotelosok, hol a külsőmbe kötnek bele, hol az anyagi helyzetembe, aztán anyám indokolatlan hitlerüvöltései napjába' huszonötször, a végén meg egy haver divatdepressziója. Én meg vagyok olyan vadbarom, hogy a hatmilliomodik vita után is segíteni próbálok a renitensen, a végén meg én vagyok mindig letolva, hogy mégis hogy merek belebrekegni szerencsétlen életébe, ráadásul olyan gonoszságokat, hogy nem kéne napi szinten, minden ingér-fingér' bőgni, meg szomorkodni. Próbáltam mindenhogy, szép szavakkal, leteremtéssel, hogy vegye lejjebb az arroganciáját, azt lássa meg a jót is, ne sznoboskodjon, de...

Ez aztán barátság! Hasztalan tépem a számat, cseszi megfogadni a tanácsom, meg jól le is kúr, hadüzenetnek veszi a segítséget.

Lehet, úgy kéne hozzáállnom, hogy "akkor vágja fel az ereit, dögöljön meg az áruló szajhája!", de az nem az én reszortom.

Ha meg nem kíváncsi a véleményemre, meg másokéra se (mindenkit elhajt a halál fütykösére, aki ráír segítő szándékkal), akkor ne a főfalra böfögje az érvágó bőgéseit, mer' má' okádnom kell ettől a kicseszett divatemós "szomorúságtól".

Meg amikor írok ilyen jó hosszú regényeket viszonylag kulturáltan megfogalmazva, törölgeti a gyávája, hogy még véletlenül se lássa a többi ismerős, hogy ez a pöcs írt neki, ráadásul értelmesen.

Lehet, törlöm ismerősök közül, mert a franc se kíváncsi a taknyadzására. Meg velem bunkózik, ha próbálnám felsegíteni az érzelmi padlóról, ami szerintem árulásnak minősül, ami az én becsületkódexem szerint elég súlyos "vétség", rohadtul nem akarok árulókat látni magam körül.

Kész, ha ennyit jelentenek neki egy barát szavai, akkor csessze meg, rágjon sündisznót!

MoziBuzi: Living hell (Pokoli bázis)

Életembe' nem néztem este horror(szerű) anyagot, de most nem érdekelt semmi... Ha agykukit kapok, akkor furcsa dolgokra képes vagyok. Most a Living hell akadt a kezem ügyébe, bár rühellem a biohorrorokat, egész jó volt.

A lényege: egy kaszinóvá alakítás céljából átadásra szánt bázisra megy egy civil, mer' az anyja kiskorában a szájába rágta az egyik bunker számát, mielőtt lelőtte volna az apát, hogy ott van valami. Volt is, egy tartály tele formaldehiddel (megyek bőrt cserzeni, he! XD), patkánytetemekkel, meg egy ember holttestével. Rövidesen kiderült, hogy az emberke a civil fazon igazi apja volt, egy ruszki tudós, aki valamiféle vegyifegyvert hozott össze, ami energiából táplálkozik. Közben az egész szakramentumot ellepi egy ilyen indás-gyökeres, növényszerű entitás, csomó embert kinyír. Közben a civil, meg az egyik ilyen kutatótiszt, vagy mifene csaj rájönnek, hogy hősünk vérében van valami, ami képes taccsra vágni azt az izét. A végén a hapsi visszamegy a bázisra, belecsepegteti a vérét az apja testén található kinövésbe (az egész gilisztanövényzetes lótúró "sejtmagjába"), a lény pedig szépen lassan elpusztul.

Nem volt egy Dead Snow, de jól esett. :-D Az életkedvem is visszatért (nagyjából).

Csak mondjuk túl sok volt itt is az érzelmi manipuláció, nők, gyerekek, tolószékesek... Mondjuk az lesz a Dead Snow II-ben is, szerencsétlen tulikocsis csajt otthagyja az épkézláb csaj, hadd fogyasszák el káposzta gyanánt a derék zombik. :-D Felkerülhetne valahova az is....!

Szavazni? Ugyan... Kire?

Kádárral találkozik a pirított magyar a túlvilágon, marhán panaszkodik:
-More, a te idődbe a munkások dógoztak, a politikusok poliizátak, mink meg loptunk.
-És? Mi ezzel a probléma?
-Az, hogy ma a munkások politizának, a politikusok lopnak, azt' mindenki azt akarja, hogy mink meg dógozzunk.

Na, de viccen kívül...
A "vörösök" már nem vörösök, a "demokraták" nem demokraták, a "liberálisok" és a "radikálisok" sem teljesen önmaguk... Itt már minden fel van hígulva, meg mindenki arra hajt, hogy hatalmas összegeket tudjon zsebre vágni. Ezeknek a pártoknak nevük van ugyan, de elveik, tényleges irányultságaik nincsenek.

A "vörösök" azokat a vén trottyokat fognák meg, akiknek tetszett a kommunizmus, a "demokraták" azokat, akiknek nem, a "liberálisok" csak a melegekkel foglalkoznak, minden másra tojnak, a "radikálisok" meg játsszák a nagy nemzetvédő erkölcscsőszt, mégis homokosokat ölelgetnek, meg pornósok, meg gyermeküket megerőszakoló tahóparasztok hemzsegnek soraikban, meg megy náluk a széthúzás folyamatosan, hát megalakult ugye az a Magyar Hajnal, vagy mi (úgy hangzik a nevük, mint valami okkultista páholy a Birodalomban), azt' azok marják egymást a Rosszabbikkal, meg annó a Vonáék is kooperatívkodtak a Gárdával, de amint megcsípték valahol a mellényes igazságosztókat, a Jobbik egyből elhatárolódott tőlük (mégis gárdistának öltözve csattogtak be egyszer a Parlamentbe), sz'al cirkuszolás az is, amit ők csináltak, meg mostanába' igen kussolnak, kiépítették maguk köré a rajongótábort, azt' hallgatnak, mint lócitrom a fűben.

Meg azért az egész szavazósdi is olyan, mint amikor az öreg székely kijön a moziból a Star Wars után:
Én ezt biza el nem hiszem!

A joghurtreklámban előbb (és pontosabban) számolják ki a milliárd élőflórát, mint ezek a bürokraták a szavazatokat.

Létre kéne hozni egy geekpártot, nem ilyen manapság hatalmát vesztett izmusok mögé bújnánk, mert azt már senki nem tudja átérezni, hanem különböző sci-fik népeinek viselkedését tanulmányozva alakítanánk ki a saját viselkedésünket, azt mindenki szeretné csinálni, mindenki a kedvenc művéből a kedvenc népét/karakterét kiválasztaná és átültetné a pozitív tulajdonságait a politikai síkra. :-D Akkor nem lenne az, hogy demokratának hazudjuk magunkat, de diktatúrát csinálunk, vörösnek hazudjuk magunkat, de cseszünk a proletár melósok érdekeire, meg hasonlók. :-D

Tipikus Mo'nIQ-szöveg készül...

Már el is készült, de még nem publikálom, csak pár sort kaparok róla.

A dalban szokás szerint lesz egy kis burkolt "visszatekintés" is, mert ha van törimetál, akkor legyen törirap is, az első szó egy évszám lesz ("mestereimtől" tanultam, ugye "Ever since it started, on Kristallnacht '38..."). :-D Aztán az első versszakban kibontakozik egy furcsa művészember története, aki elég sokat foglalkozott egy őrült korral (Tinto Brassról van szó amúgy).

A második versszak két művét ecseteli (találtam egy harmadikat, ami abban a korban játszódik, de azt még épp töltöm, ezért nem lett beleírva), mindkét filmből egy-egy fő gondolatot.

A harmadik strófában megjelenik a párhuzam a mai társadalom és a Brass által bemutatott "szaporodásbiológia és gyűlölet" kép közt, hogy lényegében ma is az megy, mint a filmekben, csak kicsit groszteszkebb módon.

A negyedik- és egyben befejező szakasz pedig a konzekvencia, amit még nem szeretnék elárulni, de aki ismer, az már sejtheti, hogy kb. mi lesz.

Filozofikus, töris-művtöris hatásokkal tarkított cucc lesz, sz'al az a tipikus ÉN-féle gondolatmenet. Refrén nem lesz, mer' minek? :-D Kiadtam magamból egy csomó gondolatot ma is... 

Válaszkeresés

Egy mindenkiért, mindenki egy ellen. Sőt, mindenki mindenki ellen.

Épp azon jár az agyam, hogy mi "nevelte" a mai fiatalokat (meg az ostobább felnőtteket) ilyenné...
Talán a tévé? Az kizárt... Én is amilyen filmeket nézek 16-7 éves korom óta (mondjuk horrorokat néztem 2 évesen is)... A Madonnák kivillanó melle, vagy egy akciófilmes csimbummcirkusz ahhoz képest kutya füle! Mégsem megyek idegenekhez offenzív célzattal pattogni. Akkor a zenék? Á, semmiképp! Az általam hallgatott legpopulárisabb dalokban is úgy röpköd a "Krieg" és a "Gewehr", mint a falusi talponállóban a bicskák kampány idején, sőt, még az álmaimban is folyton csépelek valami ellenséget, mégis el tudok ülni a seggemen. Játékok? A Doom az elsők közt volt, amiket kis pöcsként toltam, mai napig imádom az ilyen régi FPS-eket, de csak legyeket öltem a valóságban nyaranta, meg pár szúnyogot. Akkor a szülők? Áhh, majd pont ők törődnek azzal, kinek ugat be a kismajmuk, főleg az interneten... Legalább addig sem őket marják.

Mondjuk az sem kizárt, hogy pont a nem-neveléstől lettek ilyen agresszívak. Ugye anyuci-apuci (ha mákjuk van) melóba' estig, a gyerek meg le van tojva, majd felnő magától. Igaz, hogy pácban az ország, de telinyomjuk a kölköt zsebpénzzel, hadd lehessen büszke "magára", ne égjen már az osztálytársak előtt! A legmodernebb konzolok a legmodernebb játékokkal az alapfelszereltség részét képző tárgyak ezeknél, mer' má' ez is egy ilyen státuszszimbólum, ha nem az a legnagyobb gondod, hogy az új GTA mellé megvedd az azt futtató konzolt is, akkor emberszámba se vesznek.

Olyan komolyan tolják az ellenszenveskedést, mint a felnőttek, de mégis játékkonzolokkal szórakoznak?! Ezt most hogyan...? Gyűlölni már elég nagyok, de játszadoznak, meg visítva verik a klaviatúrát, ha egy másik játékos, vagy a gép jobb náluk...

Na, mindegy, megyek, kidőlök, álmomban hős lehetek, nem csak ez az interneten végigüldözött munkanélküli senkiházi, akit mindenki rühell. Szellemekre vadászhatok, ölhetek, de ugyanakkor engem is megölhetnek következmények nélkül.

Mi kéne?!

Délután láttam egy elég logikátlan posztot, meg amúgy is minden fiatalnál ez a téma most frászon, amiről kicsit kifejteném itt a véleményem. Azé' nem videóban, mer' annó balhé volt abból is, hogy GYIK-en a szexualitás kategóriában hülye kérdésekre adtam hülye válaszokat.

Állítólag rendes lányok és rendes fiúk nem léteznek, mindenki csak a pénzre hajt, meg mindenki kihasznál mindenkit. Ez akkor következik be, ha az ostoba, pornón szocializálódott, naiv tini, vagy a szintén naiv huszonéves (nemtől függetlenül) el akarja magát fogadtatni a társadalommal, úgyhogy a társadalom számára értékesnek tartott emberek közül akar magának vadászni egyet oldalbordának. Túl magasra teszik a lécet. Az ilyen társadalmilag értékesnek tartott külsejű lányok jelentős része szintén magasra teszi a lécet, de ők a pénztárcát illetően. Amég van pénz, addig kefélhetőek. A szépfiúknál is hasonló a helyzet, csak ők talán nem lejmolnak pénzt sminkesre, hanem csak szimplán bunkók. Aki csak kefélni akar egyet, már elnézést, annak való az ilyesmi.

Aki viszont "rendes" emberkét akar maga mellé társnak, az ne kergessen hiú ábrándokat! Ha viszonylag intelligens, meg rendes partner kell, azt nem a plázacicák és a helyi menő csávók közt fogjátok megtalálni.

Már az AKB is megénekelte az Esze semmi, dugd meg jól! c. művében.

Na, mindegy, nem játszom itt a bölcs tanítót, nem akarok beleugatni senki életébe, de azért nem ártana eldönteni, hogy mit is akartok valójában, hogy egy tízperces kufircra kell a másik, vagy az utcán felvágni vele (státuszszimbólumnak), vagy esetleg leélni vele egy életet. Egyéjszakás  kalandra való emberkéken csodálkozni, hogy kihasználnak, lehúznak egy rakat zsével olyan, mint azon meglepődni, hogy nem lehet AK47-tel mesterséges megtermékenyítést végrehajtani.

Na, mi a nyitódal...? :-D

Szeretem a humort. Lehet, hogy páran anyázzák kommentben a Mirigyeket, de az ő humoruk is hallgatható néha. Az tény, hogy Vogáék kicsit másféle humort toltak (náluk gyakoribb volt a fárasztás, szóviccek orrba-szájba, ahogy ebben is), de nekem nincs bajom egyik formációval sem.

Ami még külön tetszik ebben az összeállításban, az, hogy a nyitódal eredetijét két kedvenc bandám, a Sabaton és a Laibach is feldogozta (előbbi a csengőhangom), szóval "hazai terepen" rágtak le a "Feszül a Bikini a Sta-TUSKÓN" megnyilvánulással (ugye azé', mer' a Bikini is átvette a dallamvonalat, meg a Status Qou miatt). Meg a Szerelemre születtem-paródia jó kis eszperente stílusban... :-D Manapság miért nincsenek olyanok, akik ilyesmi agyrágó humorral tolnák az ipart? (Tudom, a sok kopasz tini nem értené azt a fajta viccet, amihez egy kis műveltség is kell, sz'al a kérdés költői volt).



Egy olyan világban akarok élni, ahol az ilyen előadók számítanak tucatbandának! Nem Májli Szinuszt (vagy koszinuszt), meg riadt orcázatú Rihannákat nyomatnának a fősodratú rádiókban, hanem ilyeneket, mint ez a kis összevágás:

Karády-üzemmód, avagy én, az ellenség.

Julis állandóan játtsza a depresszívet, mi meg a haverokkal próbálunk kicsit humorkodni, persze nem az ő kárára, hanem azért, hogy kicsit felvidítsuk, tudassuk vele, hogy mellette állunk.

Persze ezt ő cseszi felfogni, mert a barátok hagyják őt békén, ne "lopják a szövegét", a barátok rohadjanak meg, még véletlenül se próbálják meg kihúzni őt a tréből, ha már ő képtelen rá...

Én meg összeszedtem minden bátorságom, rohadtul nem érdekeltek a következmények, hogy esetleg megutál, ráírtam. Túlzottan őszintén, de a hazugságot értelmetlen cselekedetnek tartom és becstelenségnek. Megmondtam neki, hogy szerintem túl arrogáns, meg kinyalt seggű, ha leszállna a magas lóról és észrevenné az élet apró örömeit, kevesebbet bosszankodna, meg nem csattanna rajtunk, a baráti körön az ő mufurckodása. Lehet, hogy túl nyersen fogalmaztam, de már a tököm kivolt az egész cirkusszal, nem elég, hogy rosszul érzi magát, de még rajtunk veri le, velünk bunkózik...

Én túl objektív szemlélő vagyok, túl "gépies", nem tudok mindenben igazat adni egy "barátnak", aki megrebegteti a szempilláit, meg játssza az aranyost (közben meg egy beképzelt, hisztis díva). Én vagyok az, aki jól leteremti, de mégis a barátja (hogy ő most az ellenséget fogja látni bennem, az érdektelen).

Mondtam a Marisnak is, hogy ráírtam, jól leteremtettem, erre elkezdi, hogy nehogy összevesszünk, mer' szegénykének rossz napja van... Nekem is sokszor van rossz napom, mégsem a barátaimon töltöm ki a SAJÁT dühöm, sőt, keresek valami zenét, kabarét, vagy egy Négy páncélos-részt, hogy helyre jöjjek idegileg, azt' tudjam hozni a röhögőgépezet formám, mert akkor én is jobban érzem magam.